Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

2. Budapest székesfőváros csatlakozik a nemzeti ellenálláshoz

tést tett a helyettes polgármesternek, aki viszont azonnal utasította az illetékeseket az értekezlet haladéktalan összehívására. Rózsavölgyi álláspontja ugyanis az volt: mivel a főváros a belügyminiszteri rendelettel szemben jogorvoslattal élt, a közgyűlés határozata változatlanul érvényben van; s így a kérdést a legközelebbi tanácsülésen már tárgyaltatni is akarta.

65 Az értekezlet megtartására július 26-án került sor. Az értekezleten - amelyen a szabadságon levő Lampl Hugó főszámvevő helyett Szlatiny Ferenc számtiszt, Fülepp Kálmán tiszti főügyész, Déry Ferenc tanácsjegyző mint Vaszilievits János tanácsnok, a pénzügyi és gazdasági ügyosztály vezetőjének helyettese, valamint a főváros központi pénztárának főpénztárnokai vettek részt - egyhangú megállapodás jött létre arra vonatkozóan, hogy az önkéntes adókat a közgyűlés által a fővárosi pénzek kezelésére kijelölt pénzintézetekben helyezik el.

66 A tanács a fenti javaslatot a július 27-i ülésen tárgyalta, s a javaslatnak megfelelően rendelkezett az állami adóösszegeknek a javaslatban említett pénzintézeteknél történő elhelyezéséről, valamint arról is, hogy a főváros illetékes pénztárai az állami adófizetési kötelezettség előre való teljesítését - mivel az ezek számára biztosított kamattérítés kérdése tisztázatlan -, ne fogadják el.

67 Az önként befizetett állami adóösszegeket azután a főváros központi pénztára az erre kijelölt pénzintézetekbe (Pesti Hazai Első Takarékpénztár, Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank, Magyar Országos Központi Takarékpénztár, Magyar Általános Takarékpénztár Rt.) időközönként be is szállította.

68 Mint említettük, ez az összeg 1906. február végéig több mint ötmillió koronára növekedett. A főváros ellenállási határozatának megsemmisítése után sorra következett a többi ellenálló törvényhatóság határozatának megsemmisítése; elsőként Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéé,

69 majd a többi törvényhatóságé is.

70 A kormány ugyanakkor a főváros tisztviselőit retorziókkal fenyegette meg; igaz, rendkívül taktikusan, mivel leszögezte: egyelőre nincs konfliktus a főváros és a kormányzat között, ez csak akkor következnék be, ha a főváros a felirati jognak két ízben való sikertelen alkalmazása után is vonakodnék a kormány rendeletének eleget tenni; abban az esetben azonban a kormány feltétlenül élni fog az ellenszegülő tisztviselőkkel szemben a törvény biztosította szankciókkal.

71 A konfliktus elkerülésének szándékát különben a főpolgármesternek július 26-án a belügyminisztériumban lefolytatott tárgyalása, illetve az ott született megállapodás is bizonyítja. Márkus szabadságát megszakítva utazott föl a fővárosba (utazását családi okokkal magyarázta); a tanácskozás után azután mind ő, mind a belügyminiszter nyilatkozott az újságíróknak. Márkus kijelentette: az ő felterjesztésének megküldése a miniszterhez nincs határidőhöz kötve, így arra majd csak augusztus hónap folyamán kerül sor. Kristóffy ugyancsak kijelentette: a főpolgármester jelentését csak augusztus vége felé várja; de ez meg is felel a kormány intencióinak, mert akkor a közgyűlés teljes létszámban foglalkozhat az üggyel. Nyilatkozatában Kristóffy arra is kitért, hogy eljárása a főváros határozatával szemben nemcsak jogos, de amit tett, törvény szerinti kötelessége is volt; majd kifejezte azt a reményét, hogy a második megsemmisítési rendelet a fővárosnál megfelelőbb fogadtatásban részesül majd.

72 A főpolgármesteri felterjesztés időpontjának elhalasztásában való megegyezés - úgy tűnik nemcsak azért jött létre, mert a kormány bízott abban, hogy a teljes létszámú közgyűlés az ő elképzelése szerint dönt az ellenállási határozat ügyében; a döntés halogatásában feltételezhetően az is közrejátszott, hogy a kormány akkor még változatlanul bizakodott a koalícióval való 49