Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

2. Budapest székesfőváros csatlakozik a nemzeti ellenálláshoz

volna ezekkel a kérdésekkel;

11 a július 1 -i tanácsülésen azonban erre nem került sor. Lehetséges persze, hogy csak azért, mert a közgyűlési határozatot hivatalosan ekkor még nem kapta meg a polgármester, enélkül a formai feltétel nélkül viszont a tanács érdemben nem foglalkozhatott az üggyel. Valószínűbb azonban, hogy a tanácsülési tárgyalás elhalasztásának egyéb okai voltak: a döntés előtt Márkusék nyilván egyértelműen tisztázni kívánták azt, hogyan értelmezzék végül is a közgyűlés határozatának a szövegét. A tisztázás szándéka persze nem csak a főváros vezető tisztviselőiben volt meg; a kormány is tudni akarta: mit is tartalmaz voltaképpen a közgyűlési határozat. A belügyminiszter ezért július elsején szigorúan bizalmas leíratott intézett a főpolgármesterhez. Leiratában közölte: tudomása van a 28-i közgyűlésen történtekről; majd felszólította a főpolgármestert a közgyűlési határozat felterjesztésére, s egyúttal magyarázatot kért arra vonatkozóan is, hogy vajon a határozat hatálya az önként befizetni szándékozott adók elfogadásának, valamint az önként jelentkező újoncok besorozásánál való közreműködésének az eltiltására is vonatkozott-e. A főpolgármester haladéktalanul válaszolt a belügyminiszternek, s válaszához a közgyűlés határozatának szövegét, valamint a közgyűlésről szóló, a Fővárosi Közlönyben megjelent tudósítást is mellékelte. Márkus válaszlevele - amely, úgy tűnik, részben a fentebb említett határozatlanságottükrözi, részben azonban igyekezett a kormányt is megnyugtatni - világosan megmutatja, hogy a közgyűlési határozatnak a főváros főtisztviselői mindenképpen élét akarták venni. Ezért abból indult ki, hogy a határozat szövege valóban olyan, hogy eltérő magyarázatokra ad lehetőséget, amint ez - teszi hozzá taktikusan - Heltainak a közgyűlésen elmondott beszédéből is kitűnik. Ezután arra hivatkozott, hogy Polónyi a Heltainak adott közgyűlési válaszbeszédében hangsúlyozta: a határozati javaslat senkit nem tilt el attól, hogy az adót önként befizesse, és a tisztviselőket sem tiltja el attól, hogy az önként befizetett adókat elfogadják, hanem csak azt mondja ki, hogy az országgyűlésiig meg nem szavazott adókat és újoncokat nem bocsátják a kormány rendelkezésére. Márkus a határozatnak ezt a részét így tisztázottnak mondotta, s nyilvánvaló módon olyan értelemben, hogy a határozat az önként befizetett adókra nem vonatkozott. Kevésbé tisztázottnak mondotta viszont a határozatnak az újoncokra vonatkozó részét. Ezt azzal indokolta, hogy Polónyi Heltainak az ezzel kapcsolatos kifogására nem reflektált. Ezért a közgyűlés határozatának végrehajtására elsősorban hivatott polgármesterhez fordult - mint írta - a kérdés tisztázása érdekében. A polgármester azt válaszolta, hogy értelmezése szerint a határozat csak az országgyűlésiig meg nem szavazott újoncok kiállítására vonatkozó rendeletek végrehajtásától tiltotta el őt és a tanácsot, de a tilalom - mint ahogy az a határozatban kifejezést nem nyert - nem terjedt ki az önként jelentkezők besorozásánál való közreműködésre. A polgármester így értelmezte a határozatoknak az újoncokra vonatkozó részét, fejezte bejelentését Márkus, és így is kívánja azt - tette hozzá - végrehajtani.

12 Az írásos választ azonban a főpolgármester semmiképpen nem tekintette elegendőnek; feltételezhetően személyesen is tárgyalni kívánt Kristóffyval. Válaszát így ő maga vitte a belügyminisztériumba.

13 A személyes megbeszélést valószínűleg már csak azért is szükségesnek tartotta, mert az ellenállási mozgalom egy újabb hullámot is vetett; ez esetben a kezdeményezés Lung György tanácsnoktól, a jog-, ipar- és rendészeti ügyosztály vezetőjétől indult ki. Ez az akció abból állt - amint erről a székesfővárosi számvevőség egy június 30-án kelt jelentésében tájékoztatta a tanácsot -, hogy július havi illetményeik kifizetése alkalmával az ország40