Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)
3. A főváros és a kormány közti konfliktus kiéleződése. A főváros királyi biztost kap. A királyi biztos tevékenységének kezdete
válságos helyzetben mindenképpen helyén kell maradnia. Kléh a megbízatást elvállalta. 45 Közben az első lépések a tanács rendeletének végrehajtására megtörténtek: 9-én az érdekelt pénzintézeteknél feloldották a takarékpénztári betéteket, s a takarékkönyveket a főváros központi pénztárának igazgatója vette magához, hogy másnap már a bírói letétbe helyezés is foganatosítható legyen. Nem tétlenkedett azonban a kormány sem; ugyancsak 9-én a belügyminiszter magához kérette a főpolgármestert, s az előző napi tanácsülésen történtek felől érdeklődött nála. A lapok szerint azonban Márkus csak annyit tudott a dologról, amennyit arról a napilapok közöltek; hivatalosan még nem kapott - mondotta Kristóffynak - tájékoztatást a tanácsülés határozatáról. 46 Feltételezhetően a főpolgármesterrel való megbeszélés után került sor február 9-én a minisztertanács ülésére, ahol a belügyminiszter előterjesztette, hogy az 1805. évi V. tc. alapján Budapest székesfőváros ( és egyúttal Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye) területére királyi biztosul leendő kinevezés végett Rudnay Béla főkapitányt fogja a királynál javaslatba hozni. Előterjesztését Kristóffy nem indokolta; a minisztertanács viszont az előterjesztést a maga részéről egyszerűen csak tudomásul vette. 47 A további lépések megtétele most már a miniszterelnök feladata volt, aki aznap este el is utazott Bécsbe; azért, hogy a főváros - és egyáltalán a törvényhatóságok - ellenállásának megtörését célzó kormányintézkedéseket a királlyal jóváhagyassa. 48 Február 10-én azután a 8-i tanácsülési határozatnak megfelelően az önként befizetett adók bírói letétbe helyezése megtörtént. Erről a tiszti ügyészség már aznap tájékoztatta a polgármesteri teendők intézését időközben átvevő Rózsavölgyi alpolgármestert. 49 A budapesti királyi törvényszék ugyanakkor megkezdte az ügy tárgyalását, 50 a főváros keresetét azonban arra hivatkozva, hogy az ügy „nem tartozik polgári bíróságok hatáskörébe", visszautasította. Eljárását a bíróság azzal indokolta, hogy a főváros törvényhatósága és a kormány nem mint magánjogi személyek, hanem mint a végrehajtó hatalmat gyakorló közhatóságok állnak egymással szemben, az 1869. évi 4. tc. értelmében viszont a közigazgatási és a bírói hatóságok nem avatkozhatnak egymás hatáskörébe. 51 Ezzel a döntéssel szoros kapcsolatban a törvényszék a fővárosi letéti kérvényét is visszautasította, kötelezte továbbá a fővárost a letétbe helyezett takarékbetétkönyvek visszavételére és a 13 131 koronányi összeget kitevő őrzési díj kifizetésére. 52 A törvényszék elutasító végzése jogos és törvényszerű volt. Nemcsak azért, mert a közigazgatási kérdések valóban nem tartoztak hatáskörébe, hanem elsősorban azért, mert a főváros törvényhatóságának - mint több ízben is említettük - az állami adók beszedése egyik elsőrendű kötelessége volt. A kormány viszont az önként befizetett adókat exlex idején is jogosult volt elfogadni; a főváros tehát mindenképpen törvényellenesen járt el ebben az esetben. A bíróság határozatáról a sajtó útján február 15-én értesülő tiszti főügyész - a fentiek ellenére - haladéktalanul kijelentette, hogy amennyiben a tanácstól ellenkező értelmű utasítást nem kap, a törvényszék határozatát megfellebbezi, 53 majd 19-én - már a hivatalos bírósági végzés birtokában - arról beszélt, hogy a fellebbezést - ha a tanács is beleegyezik - 24-én beadja a királyi táblához. 54 Február 20-án kelt jelentésében azonban Fülepp a „változott helyzet"-re való hivatkozással „az ügy tovább folytatását" már célszerűtlennek mondotta; s javasolta, hogy a tanács a fellebbezésről mondjon le, s hogy a visszautalt összegek felvétele, illetve az őrzési díj kifizetése céljából a megfelelő intézkedéseket mielőbb tegye meg. 55 89
