Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

3. A főváros és a kormány közti konfliktus kiéleződése. A főváros királyi biztost kap. A királyi biztos tevékenységének kezdete

végrehajtásáról; így az érdekelt pénzintézeteket felkérte az önkéntesen befizetett adóösszegeket tartalmazó letétek törlésére, a polgármestert utasította, hogy a tiszti ügyészség közreműködésével az adóösszegeket tartalmazó - letétre alkalmassá tett - betétkönyveket a „m. királyi állampénztárnál, mint bírói letétpénztárnál" helyezze el; a tiszti ügyészséget, hogy a kormány - pontosabban a „m. kir. államkincstár" - ellen a bírósági eljárást indítsa meg; a főváros központi pénztárát, hogy a fenti rendelkezések végrehajtásánál a ráeső feladatokat teljesítse. Az önkéntes adók befizetésének elutasítására vonatkozóan azonban nem intézkedett a tanács, mert a határozatnak ez a része Földes fellebbezése következtében végrehajthatatlan volt, erre vonatkozóan ugyanis - mint említettük - a közgyűlés nem mondotta ki a fellebbezésre való tekintet nélküli végrehajtási kötelezettséget. így az adók befizetése változatlanul folyhatott tovább, ez viszont egyértelműen a kormány számára volt - illetve bizonyult a későbbiekben kedvezőnek.

42 A tanács február 8-i ülése után várható volt, hogy a kormány most már igen gyorsan foganatosítja megtorló intézkedéseit; a főváros viszont igyekezett felkészülni a kormány ellenlépéseinek kivédésére. A tisztviselők anyagi helyzetének biztosítására teendő intézkedések kerültek most nagyhirtelen előtérbe. Február 6-án a törvényhatósági bizottság tagjai kerületközi értekezleten tárgyaltak erről a kérdésről - egyelőre eredménytelenül.

43 Mindenesetre újabb értekezlet összehívását határozták el; s erre a tanács tagjait is meghívták. A 8-i tanácsülés után, csupán a tanács tagjainak részvételével megtartott bizalmas értekezleten többek között arról is vitatkoztak a tanácsnokok: részt vegyenek-e a bizottsági tagok másnapra tervezett értekezletén, mivel azon aző közvetlen érdekeiket érintő kérdésekről lesz szó. Végül a részvétel mellett döntöttek; azért, mert az értekezlet témájaként a főváros helyzetének megvitatását jelölték meg, így az értekezleten való részvételüknek formailag nem volt akadálya. A tanácsnokok egyébként úgy vélték: királyi biztos kiküldésére nem kerül sor, mert erre - mint mondották - a kormánynak nincs oka. De kijelentették: ha mégis küldene ki a kormány biztost a fővároshoz, akkor ők fenntartják a jogot arra, hogy belátásuk szerint cselekedjenek.

44 Ezzel viszont a maguk anyagi érdekeik feletti rendelkezés jogát is mintegy kisajátították, hiszen ez utóbbi a kormánnyal szembeni magatartásuk egyenes következménye volt. A február 9-i értekezleten azonban a tanácsnokok részt vettek, s annak határozataihoz feltételezhetően hozzájárultak. Az értekezlet résztvevői az ellenállás és a tisztviselők biztosítása ügyét illetően megállapodtak abban, hogy ha a kormány a fővárossal szemben megtorló intézkedéseket alkalmazna - noha, véleményük szerint, abból a „törvényes álláspontból", amelyet a közgyűlés elfoglalt, a kormány részéről ilyen konzekvencia nem lenne levonható -, akkor a törvényhatósági bizottság mindazon tagjai, akik a január 27-i közgyűlési határozathoz hozzájárultak, teljes felelősséget vállalnak mindazokért a következményekért, amelyek a határozat végrehajtása miatt a tisztviselőket érheti. Ezzel kapcsolatban ún. ellenállási alap létrehozását is elhatározták, s ennek megteremtésére egy bizottságot alakítottak. A bizottság elnöke Kléh István lett, tagjai közé pedig beválasztották többek között Polónyit, Darányit, Vázsonyit, Baracs Marcellt, Platthy Györgyöt és Rákosi Viktort. Az értekezlet résztvevői azonban további lépéseket is kívántak tenni a menthetők mentésének érdekében; mivel egyértelműen elterjedt a főpolgármester lemondásának a híre, az értekezlet felkérte Kléh Istvánt, hogy keresse fel a főpolgármestert, s győzze meg arról, hogy az adott 88