Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

2. Budapest székesfőváros csatlakozik a nemzeti ellenálláshoz

zeti ellenállás szempontjából alig jöhet számításba", a nyugtabélyeg-iiletékekkel kapcsolatban folytatott addigi eljárást továbbra is fenntartandónak mondta, az előterjesztést mint fellebbezést viszont elkésettsége miatt elutasítandónak nyilvánította.

80 A nyugtabélyeg-illetékek kérdésében Lung Györgynek feltétlenül igaza volt, mivel a bélyegilletékek lerovatása kényszerbehajtás jellegével bírt, s így a tanács határozata mindenképpen szemben állott a törvényes előírásokkal. Ugyanakkor igaza volt a tanácsnak is, amikor a főváros anyagi érdekeinek megóvását tartotta szem előtt, s ebben a vonatkozásban a tanács is a törvényes előírásoknak megfelelően járt el. A tiszti főügyész érvei a főváros eljárásának védelmében azonban minden jogi - és hozzátehetjük: erkölcsi - alapot nélkülöztek, s igen egyértelműen mutatnak rá önmagukban is az egész ellenállás értékére. A nyugtabélyeg-illetékek lerovása vagy le nem rovása azonban nemcsak a fővárosi tisztviselők renitenskedése miatt okozott gondot a tanácsnak; akadt olyan, nem a főváros tisztviselői karához tartozó „ellenálló is", aki ugyancsak megtagadta a számvevőséghez benyújtott nyugtájára a bélyeg felragasztását. Joó Lajos építőmesterről van szó, aki a Fehérsas téri iskola építési munkálataiért járó 29 ezer korona után nem volt hajlandó a törvényen kívüli állapotra való hivatkozással a nyugtabélyeg-illetéket bélyegben leróni. Igaz, a nyugtabélyeg-illeték összegét letétbe helyezte a számvevőségnél. Ez utóbbi aztán a tanácstól kért utasítást a követendő eljárásra vonatkozóan, s megoldásként mindjárt javasolta is, hogy az ideiglenes letétbe helyezett összegért a bélyeget meg kellene vásárolni, s a nyugtára felragasztani. A tanács - feltételezhetően azért, mert bár látványos, de minden bizonnyal egyedi esetről volt szó - utasítását a számvevőség javaslatának megfelelően adta ki.

81 A főváros ellenzéki érzelmű lakossága azonban nemcsak ilyen módon, de gyűléseken, értekezleteken, tüntetéseken való részvétellel is kifejezésre juttatta rokonszenvét a nemzeti ellenállással. Ezekben a megmozdulásokban nagy tömegek nem vettek ugyan részt, érzelmi-hangulati jelentőségük azonban kétségtelen; nagymértékben erősítették az ellenzék pozícióit. A törvényhatósági bizottság egyes tagjainak részvétele ezekben a megmozdulásokban ugyanakkor a közgyűlés közvetlen befolyásolásának célját is szolgálta. Ezek a megmozdulások már 1905 nyarán kezdetüket vették. így július 20-án a IX. és X. kerületi függetlenségi pártkör tagjai rendeztek nagygyűlést, amelyen az I., II., III., VII. és VIII. kerület függetlenségi körei is képviseltették magukat, s ahol állást foglaltak a koalíciós kormány kinevezése, valamint az ellenzék katonai követelésének érvényesítése mellett.

82 Október 2-án ugyancsak a IX. kerület ellenzéki pártállású polgársága tartott értekezletet: ekkor alkotmányvédőnek nevezett mozgalmuk szervezésére és irányítására bizottságot küldtek ki.

83 A X. kerületi 48-as és függetlenségi pártkör szeptember eleji összejövetelén tüntetett a nemzeti követelések mellett, illetve az általános választójog törvénybeiktatása ellen.

84 Megmozdultak ugyanakkor a fővárosi iparosok és kereskedők is, akik egy tiltakozó nagygyűlés szervezésére indítottak mozgalmat;

85 ennek a gyűlésnek a megtartására szeptember elején valóban sor is került.

86 A főváros ellenzéki érzelmű polgárai azonban nemcsak kerületenként, illetve szakmánként léptek fel politikai célkitűzéseik megvalósításáért. Augusztus végén például a Saskör helyiségeiben összehívott gyűlésen a résztvevők Platthy György javaslatára a főváros egész lakosságát felhívták a csatlakozásra. Elhatározták: üdvözlik és hűségükről biztosítják a koalíciót, illetve az ellenzéki többségű képviselőházat. Egyúttal a mozgalom számára szervezeti kereteket is igye51