Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

2. Budapest székesfőváros csatlakozik a nemzeti ellenálláshoz

keztek teremteni: 60 tagú intézőbizottságot hoztak létre. Az intézőbizottságnak meghatározatlan ideig permanensen kellett üléseznie.

87 Szeptember végén, október elején azután - az október 6-i gyászünnepségekkel kapcsolatban, illetve inkább azok ürügyén - újabb és újabb gyűlésezésekre és tüntetésekre került sor, ugyancsak az ellenzéki érzelmű polgárok, valamint az egyetemi ifjúság részvételével.

88 A főváros polgárságának fentebbi - igen vázlatosan ismertetett - megmozdulásai nem voltak elszigeteltek: szerte az országban egymást követték a hasonló gyűlések, tünetesek, a koalíciót és annak vezető politikusait a legodaadóbb hűségről és legmesszebbmenő támogatásról biztosító megnyilatkozások. A koalíció támaszkodott is ezekre a megmozdulásokra, parttalan áradásukat azonban mindenképpen szükségtelennek, sőt veszélyesnek ezért, s inkább a törvényhatóságok kevesebb bonyodalmat okozó és jól irányítható ellenállására igyekezett támaszkodni.

89 Ezt tükörzi többek között a Vezérlő Bizottság augusztus 10-én kibocsátott ún. útmutatása is, amely a törvényhatóságok ellenállásának hatékonyabbá tétele érdekében szabályozta azok eljárását és biztosította a törvényhatósági tisztviselőket, hogy ha az ellenállásban való résztvétel miatt károsodás érné őket, „a törvényes rend" helyreállításával teljes eröklcsi és anyagi kárpótlásban fognak részesülni.

90 Ezzel a felhívással a Vezérlő Bizottságnak sikerült a törvényhatóságok ellenállását méginkább megerősítenie. Időközben - az előzetes közléseknek megfelelően augusztus közepén - Márkus főpolgármester véleményes jelentése kíséretében felterjesztette a polgármesternek a belügyminiszter megsemmisítő rendeletére adott válaszát.

91 Márkus - ismertetett álláspontjának megfelelőenjelentésében a közgyűlési határozatban és a polgármester válaszában foglaltakkal szemben kifejtette nézetét az önkéntesen befizetett állami adók visszatartásának jogosulatlanságára vonatkozóan.

92 Emiatt természetesen heves támadások érték őt az ellenzék részéről; annak ellenére, hogy a belügyminiszter szándéka - a megsemmisítő rendelet fenntartása - annak korábbi nyilatkozatai révén ismeretesek voltak, így arra a főpolgármester állásfoglalása semmilyen befolyással nem lehetett. Ezzel szemben az a tény, hogy Márkus ismételten kifejtette a közgyűlés határozatban foglaltaktól eltérő álláspontját, azért váltott ki nyugtalanságot az ellenzék soraiban, mert a főpolgármester következetes szembehelyezkedése célkitűzéseikkel nagy mértékben veszélyeztette ezeknek a célkitűzéseknek sikeres megvalósítását. S ha ez a kérdés augusztus közepén nem is volt még különösebben időszerű, a törvényhatósági bizottsági közgyűlés időpontjának közeledtével egyre inkább azzá vált. Ugyanakkor a kormány újabb és újabb intézkedéseket tett az ellenállás hatékonyságának csökkentésére. Ezeknek az intézkedéseknek a célja változatlanul az adó-, illetve az újonckérdés megoldása volt. Augusztus hónap folyamán a pénzügyminiszter engedélyezte, hogy a székesfőváros területén működő állampénztárak azoktól, akik állami adótartozásaikat be akarták fizetni, a befizetéseket elfogadják;

93 a haderő csökkenését pedig részben a tartalékosok és póttartalékosok behívásával, részben a katonai szolgálatot teljesítők szolgálati idejének meghosszabbításával igyekeztek megakadályozni.

94 Az adókérdésnek ez a megoldása nyilván összefüggésben volt azzal, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok - feltételezhetően azért, hogy évi zárszámadásukat minden bonyodalom nélkül el tudják készíteni - adóbefizetési kötelezettségeiket feltétlenül teljesíteni kívánták.

95 Az ellenállás intenzitásának fokozdódása azonban a törvényhatóságok adópénztárainál való befizetéseket egyre inkább bizonytalanná tették. 52