Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)
5. A királyi biztos távozik. Az alkotmányosság és törvényesség helyreállítása
ványi ügyigazgatóság azonban a gyámhatósági albizottság szeptember 5-i határozatával szemben is élt a felülvizsgálati kérelemmel; a belügyminiszter viszont egy 1907 június 7-én kelt rendeletével most már jóváhagyta a határozatot azzal, hogy az albizottság határozatának megsemmisítésére törvényes indokot nem talált. 44 Teljesen hasonló módon zajlott le az Ernszt Endre tartási ügyében ugyancsak a március 10-i ülésen hozott gyámhatósági albizottsági határozattal kapcsolatos eljárás is. A másodfokú határozattal szemben Ernszt Lajosné nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a belügyminiszterhez. A március 10-i határozatot a belügyminiszter, ugyanazon indokoknál fogva, mint a Mészáros-féle hagyatéki ügyben, ez esetben is megsemmisítette; míg a szeptember 5-én hozott újabb gyámhatósági albizottsági határozat ellen beadott felülvizsgálati kérelemnek a miniszter itt sem adott helyt. 45 Andrássy eljárása azonban egyáltalán nem mondható konzekvensnek, hiszen ha teljes következetességgel akart volna eljárni, akkor minden olyan határozatot, amelyet a közigazgatási bizottság, vagy valamelyik albizottsága Rudnay elnöklete alatt hozott, meg kellett volna semmisítenie; előfordult azonban olyan eset is, hogy - a Mészáros-féle hagyatéki és az Ernszt-féle tartási ügyhöz teljesen hasonló - Landauer-féle hagyatéki ügyben beadott felülvizsgálati kérelemmel szemben a gyámhatósági albizottság március 10-i határozatát minden további nélkül jóváhagyta. 46 Az „önkormányzati jogfolytonosság" fenntartása és helyreállítása természetesen nem csak jogi, de személyi vonatkozásokban is szükségessé vált a Fejérváry-kormánynak és budapesti exponensének, Rudnaynak mint királyi biztosnak a távozása után. A főpolgármesteri, a polgármesteri és az egyik alpolgármesteri állás betöltéséről van szó; s ez a kérdés érthető módon a közérdeklődésnek igencsak a homlokterében állott, és - elsősorban a polgármesteri állás betöltése - éles pártpolitikai harcokat is eredményezett. Ezek részletesebb ismertetésére nem kívánunk kitérni, fontosabb mozzanatait azonban feltétlenül említenünk kell. Az nyilvánvaló volt, hogy a volt ellenzéki városatyák Polónyi körül csoportosult tábora messzemenően jogot formált arra, hogy ezekbe az állásokba a maga jelöltjeit juttassa. S ez azért volt reális igény a részükről, mert, bár számszerűen változatlanul kisebbségben voltak, a Wekerle-kormány megalakulása után politikai befolyásuk jelentős mértékben megnövekedett. Polónyiékkal szemben szerveződött meg - a volt ellenzékiek polgármesterjelöltjének megválasztását megakadályozandó - a törvényhatósági bizottság többségi és demokrata párti elemeinek fúziójából Vázsonyi vezetése alatt - az egyébként igen rövid életű - Egyesült Községi Demokrata Párt. Ez a párt semmiféle pozitív programmal nem rendelkezett, csupán negatívval, vagyis azzal a törekvéssel, hogy Polónyi befolyásának érvényesülését a főváros életében a lehető legteljesebb mértékben megakadályozzák. A főpolgármesteri állásra a koalíció jelöltje Fülepp Kálmán tiszti főügyész volt (szóba került ugyan a kombinációk során több ízben Márkus is, mint aki minden bizonnyal a király jelöltjei között lesz, s akit a közgyűlés feltétlenül megválaszt újra főpolgármesternek 47 ), de Polónyiék jelöltjeként emlegették többek között Preyer Hugót is. 48 Fülepp neve azonban mindinkább előtérbe került, s jelölésével kapcsolatban többek között arról beszéltek, hogy őt azért fogja a király első helyen ajánlani a főpolgármesteri állásra, mert „legjobban kivette részét az alkotmányért folyt erős küzdelemből". 49 Fülepp megválasztása a közgyűlés által ugyancsak azért 156
