Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)
5. A királyi biztos távozik. Az alkotmányosság és törvényesség helyreállítása
tűnt a lapok szerint bizonyosnak, mert ő „a főváros tisztviselői közül leghatalmasabban szegült ellene az abszolutisztikus irányzat túlkapásainak a lefolyt alkotmányvédelmi harcok idején". 50 Fülepp első helyen való jelölése a király, s megválasztása a közgyűlés által különben annál is inkább biztos volt, mert a városatyák Polónyiékkal szemben szervezkedő csoportja addigra, amikor a főpolgármester megválasztása esedékessé vált, kellőképpen nem erősödhetett még meg. A főpolgármester személye azonban a városi politika szempontjából a polgármester személyénél kevésbé is volt jelentős, s így egészen természetes, hogy amikor a belügyminiszter május 4-én megküldte a helyettes főpolgármesternek azt a királyi leiratot, amelyben az uralkodó megnevezte jelöltjeit, mindenki biztosra vette, hogy a jelöltek közül első helyen Fülepp Kálmán neve szerepel. A május 4-i leiratban a belügyminiszter azt is elrendelte egyébként, hogy a polgármester a főpolgármester-választó közgyűlést nyolc napon belül hívja össze. 51 Rózsavölgyi helyettes polgármester haladéktalanul rendelkezett is a közgyűlés május 12-re való összehívásáról; 52 Polónyiék azonban olyan híreket kezdtek ezzel kapcsolatban elterjeszteni, hogy a május 12-i közgyűlésen „némelyek" csak a királyi leiratot akarjákfelolvastatni, a választást magát azonban el akarják halasztani; természetesen azzal a céllal, hogy Fülepp főpolgármesterré történő megválasztását megakadályozzák. 53 Ez a hír még a főpolgármester-választó közgyűlést közvetlenül megelőző napokban is tartotta magát, ám a Fülepp megválasztását esetleg ellenzőkkel szemben burkolt fenyegetéseket is tartalmazva. 54 A május 12-i közgyűlés azonban a király által valóban az első helyen jelölt, s lényegében számottevő ellenfél nélkül fellépő Füleppet választotta meg, igen nagy szótöbbséggel, főpolgármesternek. 55 Fülepp Kálmán főpolgármesterré történt megválasztása után a közvélemény és a közgyűlési pártok figyelme teljes egészében a polgármesteri állás betöltése, illetve a megválasztandó polgármester személye felé fordult. Utaltunk arra, hogy ez a kérdés már februárban is aktuális volt, és hogy ekkor Márkus József látszott a legposszibilisebb jelöltnek. A polgármesteri állás betöltésének kérdése azonban ekkortájt hamarosan lekerült a napirendről, és csak a királyi biztos távozása után vált ismét aktuálissá. Az álláspontok kezdetben még teljesen kialakulatlanok voltak; Márkus neve egy ideig még fel-felmerült ugyan mint a legalkalmasabb személyé, ugyanakkor azonban az ő nevén kívül már több más név is mind gyakrabban szóba került; de ez mint az Egyetértés írta - „csak afféle tapogatózás" volt „a setétben". 56 Az Egyetértés cikkírója egyébként a polgármesteri - és főpolgármesteri - állások betöltésének kérdését összefüggésbe hozta a tervezett új fővárosi törvénnyel, amely törvény többek között a főpolgármesteri állás megszüntetéséről is rendelkezett volna. Ezzel kapcsolatban azután a lap munkatársa annak a nézetének adott hangot, hogy ha az új fővárosi törvény egy-két éven belül életbe léptethető lesz, akkor a főpolgármestert választani teljesen felesleges lenne, s megoldásként azt javasolta, hogy „egy erélyes, kipróbált és alkotó erővel rendelkező polgármestert kell választani, és annak kezébe letenni a főváros kormányzását". Egy ilyen jellegű megoldás lehetősége hivatalosan azonban egyáltalán fel sem merült; a megválasztandó polgármester személye körüli pártálláspontok viszont, ha lassan is, de mindinkább kezdtek kialakulni. Márkus jelöltségének híre egy ideig még tartotta magát; de szóba került már április közepe táján Bárczy is 57 , majd hamarosan felmerült Sipőcz László árvaszéki elnök neve, míg Bárczyt leendő alpolgármesterként emlegették. 58 Szóbajött azután a kombinációk során Lung György tanácsnok, 59 majd újra Sipőcz és a korábban főpolgármester-jelöltként is emlege157
