Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)
4. A királyi biztos a főváros élén
időre állandósul, és ennek következtében természetesnek látszott az is, hogy a kormány „kihelyezett szervei" is hosszabb időn keresztül folytathatják majd tevékenységüket. A királyi biztosoknak azonban nemcsak az ellenállás esetleges megújulását kellett a hatáskörükbe eső törvényhatóságok területén megelőzniök, de a kormány „új", keményebb" politikáját is reprezentálniuk kellett - egyszerűen csak hivatalban maradásukkal is. Ezért nem kerülhetett sor a törvényhatóságok ellenállásának megtörése után visszahívásukra; tevékenységük azonban az esetek többségében a főispáni, illetve Budapest vonatkozásában a főpolgármesteri teendők ellátására korlátozódott a továbbiakban. Ez - amennyiben az autonómia formális felfüggesztésére nem került sor - természetes is, a királyi biztos számára a törvényhatóság igazgatásában más tevékenységi terület nem is maradhatott. Ám a törvényhatóságok ellenállásának megtörése, ami gyakorlatilag az önként befizetett adóknak az állampénztárba való beszállíttatása volt, sem lépte voltaképpen túl azt a hatáskört, amelyet a törvényhatósági törvények a főispánok, illetve a főpolgármesternek rendkívüli felhatalmazásuk esetén biztosított. Ez a felhatalmazás a kormány akaratának feltétlen érvényesítését jelentette. A főispánok, illetve a főpolgármester rendkívüli felhatalmazása azonban csak egy-egy esetre szólt; igaz a kormány ezt a felhatalmazást tetszés szerint bármikor megújíthatta, s ezzel a „rendkívüli állapotot" a törvényhatóság területén permanenssé tehette. Ezzel azonban még mindig a törvények által biztosított lehetőségeken belül maradt volna, míg a királyi biztosok kiküldésével - mint ezt már több ízben hangsúlyoztuk a törvényes korlátokon eleve túllépett. Ugyancsak ellentétes volt a törvényekkel, hogy a királyi biztosok hatáskörének a főispánok, illetve a főpolgármester által rendkívüli felhatalmazásuk esetén gyakorolt hatáskör megfelelő része - a törvényhatósági tisztviselőkkel való közvetlen rendelkezés, a nem engedelmeskedő tisztviselők felfüggesztése, stb. - az esetenkénti megújítások nélkül is folyamatosan érvényben volt; a még inkább így volt ez a királyi biztosoknak azzal a jogával, hogy a törvényhatósági bizottságot bármikor feloszlathatták, azok hatáskörét átvehették és egyszemélyileg gyakorolhatták. A törvényhatósági autonómia tehát - még ha formális megszüntetésükre nem is került sor-a királyi biztosok kinevezésével igen erős korlátozást szenvedett, hiszen az ezt az autonómiát biztosító - egyébként, mint még utalunk rá, nagyon is felemás -törvényeket a kormány egyszerűen hatályon kívül helyezte. Az ellenzéknek az az állítása tehát, amely a királyi biztosi hatalom és törvényhatósági autonómia összeegyeztethetetlenségéről beszélt, megfelelt a tényeknek. így fogták fel ezt lényegében a királyi biztosok, köztük Rudnay is. Rudnay ugyan minduntalan hangoztatta, hogy a főváros autonómiáját nem kívánja csorbítani, s hogy tevékenységét, amennyiben az önkéntes adókat a főváros az állampénztárba beszállítja, kizárólag a főpolgármester feladatainak ellátására korlátozza. Ezt is tette, az alább - igen vázlatosan ismertetendő - ügyek valóban mind olyan természetűek voltak - akár egyes miniszteri rendeletek végrehajtásáról, illetve végrehajtatásáról, akár egyéb intézkedések megtételéről van szó - amelyek a főpolgármester hatáskörébe tartoztak. Eljárása azonban a mondott okok következtében mindenképpen az autonómia sérelmét jelentette; Pest megye önkormányzatának felfüggesztése pedig megmutatta, hogy hatalmával szükség esetén kíméletlenül élni fog. A miniszterek közül elsősorban a belügyminiszter intézett különböző tárgyú rendeleteket a királyi biztoshoz. Február 25-én azt hagyta meg például Rudnaynak, hogy egy, az ásványolajak szállítására és tárolására vonatkozóan korábban kiadott rendelet életbeléptetésének felfüggesztését rendelje el a törvényhatóság területén. 57 Február 26-án közvetlenül a törvényhatóságok 133
