Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

4. A királyi biztos a főváros élén

tosítékot nyújt arra nézve, hogy az alkotmányos jogokat megnyirbálni, s köztük az egyesületi szabadságot politikai üldözéssel korlátozni vagy meggátolni nem fogja", kimondta, hogy ebben az ügyben további intézkedéseket tenni nem kíván;

42 április 20-án pedig értesítette Pesti Ferencet a belügyminiszter 16-i rendeletéről, s jelentését a mellékletekkel együtt a megfelelő eljárás végett visszaküldte Pestinek. Pesti az eljárás beszüntetéséről azonnal tájékoztatta Hahóty Sándort, a Saskör helyettes elnökét.

43 Az időközben lezajlott március 21 -i rendkívüli közgyűlésen - amelyet az esedékes községi választások előkészítésére hívtak össze - Kasits Péter interpellált, mint említettük, a Saskör ellen elrendelt vizsgálat ügyében; de a közgyűlés napirendjére kitűzött kérdés is heves vitákra adott alkalmat. Miután ugyanis Lung tanácsnok ismertette a tanács előterjesztését a választások előkészítéséhez szükséges intézkedések megtételére, illetve az összeíró küldöttségek megalakítására vonatkozóan; Heltai - arra való hivatkozással, hogy a törvényhatósági bizottság választott tagjainak megoszlása az egyes választókerületek között nem tükrözi megfelelő módon az egyes kerületek lakosságának számarányában bekövetkezett változásokat - a választókerületek új beosztását javasolta. Véleményét azokkal az érvekkel szemben is fenntartotta, amelyek szerint az új beosztás előkészítésére nincs már idő, másrészt pedig a királyi biztosság tartama alatt „nem lehet reformokat csinálni". Ezekkel az érvekkel szemben rámutatott arra, hogy a választások kiírásáig még legalább hét-nyolc hónap áll rendelkezésére, s a törvény két hónapos határidőt jelöl meg, másfelől pedig arra, hogy valahányszor ez a kérdés felmerült, mindig azzal tértek ki a dolog érdemi tárgyalása elől, hogy az nem időszerű. Véleménye szerint királyi biztos jelenléte nem akadálya annak, hogy ebben az ügyben a törvényhatósági bizottság „teljesen autonomikus joggal" intézkedhessek; sőt éppen a királyi biztos jelenléte teszi elodázhatatlanná a kérdés megoldását. A választók összeírásának elhalasztása annál is inkább érdekében áll a fővárosnak - mondotta -, mert így megakadályozható, hogy az esetleges felszólalások az összeírás végrehajtása ellen a királyi biztos kezébe juttassák az ügy legfőbb jogon való intézését. Ezt mindenképpen el kell kerülni - tette hozzá -, hiszen a választók összeírásával kapcsolatos problematikus kérdésekben nem lehet fellebbezni a közigazgatási bírósághoz, s így a bíráló választmány nevében a királyi biztos által megállapított választói névjegyzéket kell majd a fővárosnak elfogadnia. Végül arra hívta fel a figyelmet Heltai, hogy ennek a problémának a megoldása mindenképpen halaszthatatlan, s reményét fejezte ki, hogy a közgyűlés ezt hamarosan meg is fogja oldani. Heltai javaslatát az ellenzék részéről elsőként Polónyi támadta, aki abból indult ki, hogy hasonló propozíciókkal mindig előálltak - s mindig „ugyanarról a helyről" - „valahányszor nagyobb politikai forrongás éri a magyar nemzetet"; majd azt fejtegette, hogy mindazok, akik politikai jogokat „logaritmusokkal akartak csinálni, azok mindig elhibázták az ő politikájukat", s különösen is hibás ez a politika az adott helyzetben, amikor „a nemzetnek esetleges létérdekei forognak kockán". Elismerte, hogy „vannak aránytalanságok, vannak jogos aspirációk", s szükségeshek mondotta azt is, hogy „ezek orvosoltassanak", de újra csak hangsúlyozta azt, hogy „egy Választói reformnak alapjait" tisztán „matematikai. . . arányokra" nem lehet „ráépíteni". Ezután arról beszélt, hogy a királyi biztosnak, aki „a közgyűlésnek egész hatalmát. . . önmagában egyesíti", megvan a lehetősége arra, hogy a közgyűlés által kiküldött összeíróbizottság munkájában részt vegyen, s akaratát ilyen módon kényszerítse rá a fővárosra. Márcsak ezért is szük128