Szőcs Sebestyén: Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban - Várostörténeti tanulmányok 1. (Budapest, 1977)

4. A királyi biztos a főváros élén

a kör többi vezető tisztviselőjét hallgatta ki. Polónyiék természetesen a vádak alaptalanságát hangoztatták, s megragadták ezt az alkalmat is, hogy a kormány abszolutisztikus jellegű intézkedései ellen általában is tiltakozzanak.

36

A március 21-i közgyűlésen azután Kasits Péter interpellált az ügyben. Kasits felelősségre vonta a helyettes polgármestert és a tanácsot a vizsgálat elrendelése miatt, s az iránt érdeklődött, hogy mit szándékozik tenni a polgármester az egyesületi jogot veszélyeztető kormányintézkedésekkel szemben, s a Saskör elleni vizsgálat elrendelésével elkövetett „hiba" jóvátételére. Rózsavölgyi arra mutatott rá válaszában, hogy a rendelet ellen azért nem szólalt fel, mert azzal inkább ártott, mint használt volna a Saskörnek; s ígéretet tett arra, hogy jelentését olyan formában fogja a miniszterhez felterjeszteni, hogy az a körre nézve a lehető legkedvezőbb legyen. Ami viszont a más egyesületek elleni hasonló intézkedéseket illeti - mondotta -, azokat meggátolni nem tudja. Rózsavölgyi válaszát Kasits, illetve a közgyűlés többsége nem vette tudomásul; így a választ kitűzték a legközelebbi közgyűlés napirendjére.

37 A tanács március 24-i ülésén tárgyalta Kasits interpellációját; s olyan értelmű válasz előterjesztésében állapodott meg, amely szerint az egyesületi autonómia iránt „talán nagyobb figyelemmel eljáró autonóm törvényhatóságnak tisztviselői által" lefolytatott vizsgálat előnyösebb az egyesület szempontjából, mintha közvetlenül a kormány folytatná le azt; ezért a vonatkozó miniszteri rendelet végrehajtásának megtagadása mindenképpen célszerűtlen lépés lett volna.

38 A március 28-i közgyűlésen a tanács fenti előterjesztésére Kasits azzal válaszolt, hogy részéről nem a polgármesterrel vagy a tanáccsal szembeni bizalmatlanságról van szó, hanem arról, hogy a közgyűlésnek ki kell fejeznie tiltakozását az egyesülési jog megsértése miatt; s ezt annál inkább meg kell tennie, „mert a nyers hatalommal szemben" nem áll más fegyver rendelkezésére, mint „a jog". S ezt akkor is alkalmaznia kell, ha papiros-fegyvernek gúnyolják, mert mégiscsak kifejezi, hogy a főváros törvényhatósága a törvénytelenségekbe nem nyugszik bele. Ez volt a célja akkor, amikor a választ napirendre tűzette, s ezért indítványozza annak kimondását, hogy a közgyűlés tiltakozzék a kormány ilyen jellegű lépései ellen, s hogy a tanácstól elvárja: a maga körében mindent megtesz „az egyesülés jogának megvédelmezésére, az erőszakos politikai üldözések meggátlására". Kasitsnak ezt az indítványát a közgyűlés egyhangúlag elfogadta;

39 ez azonban nem gátolta meg a vizsgálat továbbfolytatását. A IV. kerületi elöljáró április elején fejezte be a Saskör elleni vizsgálatot; a helyettes polgármester pedig április 6-án terjesztette fel a vonatkozó mellékletekkel együtt a kerületi elöljáró jelentését a belügyminiszternek azzal, hogy a kör feloszlatását nem látja indokoltnak. Ugyanaznap tájékoztatta a királyi biztost is a jelentés felterjesztéséről, illetve arról, hogy véleménye szerint a kör feloszlatása nem indokolt.

40 A Saskör ügye csak a Fejérváry-kormány távozása után zárult le. Április 16-án ugyanis Andrássy Gyula gróf belügyminiszter értesítette a helyettes polgármestert arról, hogy a Saskörrel szemben az eljárást beszüntette;

41 a tanács viszont a maga részéről az április 19-i tanácsülésen a március 28-i közgyűlés határozatát tárgyalva kimondta, hogy a közgyűlés ezen határozatát tudomásul veszi; s arra való tekintettel, hogy az újonnan alakult kormány a kör elleni eljárást beszüntette, továbbá „tekintettel arra a körülményre, hogy az alkotmányos kormány úgy megalakításában, szellemében és programjában, mint a tárcákat vállalt miniszterek egyéniségében elegendő biz127