Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
288 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében utcán. A tanúk viszont úgy látták, hogy a vádlott rángatta magát ki a kádár- és vargalegények szorításából, és csákányát kezében lóbálva az áldozat után futott, leütötte, és a sárban ütlegelni kezdte, térdébe is belevágva fegyverét. Egy kádárlegénynek el is dicsekedte, hogy „ megadta az ő részit, megéri véle Egy csizmadia-, kádár-, varga- és szűcslegények által látogatott kocsmában robbant ki tehát a nézeteltérés, amit többen megpróbáltak leállítani, de a felbőszült támadó bosszúját nem tudták megfékezni. A bírák a tanúk vallomásainak adtak hitelt, és a támadót, minthogy „ nem maga oltalmából cselekette a homicídiumot, hanem vindictából”, mások példájára is, pellengér alatti fejvételre ítélték. Az alperes fellebbezett, de az esküdtpolgárok széke nem változtatott az ítéleten.80 1632-ben a Magyari Bálintné Erzsébetnél nyitott kocsmában ötvös- és borbélylegények mulattak. A szomszéd, Kádár András kádármester, a házból kiszűrődő zaj, az utcán dorbézoló kocsmázók és a késői óra miatt a bormérés beszüntetésére szólította a kocsmárosnét, de csak annyit kapott válaszul, hogy „ korcsomaház az most, igenis ad”. Távozásakor a kocsmázókat a kocsmárosné fia, Magyari István kísérte ki egy kanna borral a kezében. A ház előtt ő is szóváltásba keveredett Kádárral, akit „szász lélek kurvának” nevezett, és szakállának kitépésével is megfenyegetett: „ Te, Kádár András, kitépem az szakállodat! ” Erre a Kádár házánál lévő legények is az utcára gyűltek, és összecsaptak. Az elsőként kiérkező, fegyvertelen Linczigh Györgyöt Magyari kannájával halálosan fejbe ütötte, majd az őt követő Kádár János mellének hajította az ivóedényt. A legény elesett, a kocsmárosné és lánya ráugrottak, lefogták, Magyari pedig a kezében lévő csákányával fejbe ütötte. A tettet követően az áldozatok szülei perbe hívták Magyarít és két társát. Habár Magyari szomszédját okolta a verekedés kirobbantásával, a bírák szerint mind a vádlott beismerő vallomása, mind a tanúk szavai azt igazolták, hogy ő kezdeményezte a veszekedést, és ő okozta a másik legény halálát is. Az is ellene szólt, hogy mindkét haldokló áldozat őt nevezte meg gyilkosának. A bírák előtt bemutatott ónkanna horpadt alja és a rajta lévő vérfoltok is tette hevességéről árulkodtak. A bírák úgy döntöttek, hogy ha a két felperes hat eskütárssal megesküszik Magyari bűnösségére, akkor a szokott helyen, azaz a pellengérnél fejét veszik, „mivel halálért halált kell szenvednie Másik két társának nem tisztázódott a szerepe a vérontásban, így ők lehetőséget kaptak maguk tisztázására.81 Végül két olyan esetet is bemutatunk, melyben kolozsvári polgárok voltak a főszereplők. 1574-ben Forgács Dénes Monostor utcai italmérésében Uncz István, a fia és egy szolgája súlyosan megvert egy Trombitás Ferenc nevű legényt. 80 KvTJk 11/17. 326, 328, 348-349; KvSzám 25b/VI. 868. 81 Az alperesek fellebbeztek, de a végső ítélet nem maradt fenn. KvTJk 11/14. 108, 111, 122-123, 264—270, 273-274, 278-280, 346.
