Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Simon Katalin: Kocsmák és borok a jog útvesztőjében... 23 adó, egyúttal a nagy fogyasztási igények hozzájárultak a szabálytalan borkereskedelemhez,53 később pedig a gyártott borok elterjedéséhez.54 Buda végleges szabályzatában a bormérést, a palackban árusítást régi polgárjoghoz, vagy a tanácstól kapott külön engedélyhez kötötte a város vezetése, a szatócsok és fűszerkereskedők bormérését szintén. Az aszú- és külföldi borok esetében palackos forgalmazást engedélyeztek. A Tanács ugyanekkor megbízta a kapitányi hivatalt és az albíróságokat a működő bormérések ellenőrzésével, s amelyiknél egyik joggal sem bírna az ellenőrzött személy, italmérését azonnal zárja be.55 A termelői bormérők szabálytalanságait igyekeztek kiküszöbölni azzal, hogy mustot, cefrét nem, csak bort vásárolhattak egymástól a termelők. Az adóhátralékos bortermelők ugyanis szüret idején ún. cefrekönyv kiváltása nélkül, idejekorán eladták a mustot, cefrét valamelyik társuknak, s a hatóságok így nem tudták tőle behajtani bor formájában tartozását. A Magyar Királyi Fogyasztási Adófőhivatal ezért 1870-ben a fogyasztási adó és egyéb városi 53 Nem véletlen, hogy az új nagy borraktárak jellemzően a vámvonalon túl, például Promontoron (a mai Budafok) létesültek. Egy 1858-as tudósítás szerint a kocsmárosok a Duna-parton szerezték be a bort, míg a nagyobb vendéglősök időhiány miatt (nem tudtak vidékre utazni maguk válogatni bort, annak kezelésével sem foglalkoztak) a kereskedőktől vásárolták azt. Részben a fogyasztási adó, részben a nagy igények miatt (egy nagyobb pesti vendéglőben 60-70 akó bor fogyott hetente) mind a kereskedők, mind a vendéglősök igyekeztek minél olcsóbban beszerezni a bort. Borüzlet. Borászati Lapok 1858. május 2. (1. évf.) 18. sz. 143. p. A főváros tervezetét a transito pincék megszüntetéséről ld. Budapest Székesfőváros Közgyűlési jegyzőkönyvei 1877. november 7-8. Nr. 768. és 1879. június 25-26. Nr. 412. 5. pt. 54 A transito pincék és a gyártott borok kapcsolatára a kortársak is felfigyeltek. Molnár István, a Vincellérképezde akkori igazgatója szerint 1877-re általános gyakorlattá vált, hogy a magas fogyasztási adókat a transito pincékben felhígított borokkal kerülték ki: „ ...Mirandum est! - Végre hogyan van az - hogy pl. Budapesten évről-évre kevesebb bor fogyasztatik a statistika szerint, holott minden korcsma (de többnyire csak a hol az olcsó kotyvasztékot mérik) éjfélig telve van ivókkal? Természetesen a statistika csak a fogyasztási adóvonalon behozott bormennyiséget számította; de hogy hány ezer akó fogy osztatott el azon pancsból, mely a transito pincékben kavartatik - erről hallgat a krónika. - Tessék csak a budai s a pesti fogyasztási adóhivatalokat megkérdezni, hogy gyártatnak-e borok Budapesten? Majd ezek felelni fognak. ” Molnár István: A döntő ütközet előtt! Borászati Lapok 1877. április 25. (4. évf.) 8. sz. 59. p. Szalay Imre országgyűlési képviselő ugyanekkor javasolta a gyártott borok elterjedése miatt, hogy a fogyasztási adóvonalon belüli városokban ne adjanak engedélyt transito pincékre. Ellenőr 1877. február 1. (9. évf.) 31. sz. Két évvel később az Országos Iparegyesület ülésén Parragh Gábor szintén a transito pincék megszüntetését javasolta a borhamisítás visszaszorítására, tekintettel arra, hogy „a hamisítás, főleg a finomabb fajú boroknál, sajnosán országszerte, főleg pedig a fővárosban tapasztalható ”, Borászati Lapok 1879. november 25. (6. évf.) 22. sz. 188. p. 55 Buda város tanácsülési jegyzőkönyve, 1869. december 3. Nr. 15676. BFL IV.1002.a 496. kötet 29-30. p.
