Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
24 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében pótlékok jobb behajtatása érdekében utasította a budaiakat, hogy szüret előtt a bortermelők hivatalos pecséttel ellátott szüretelési engedélyt váltsanak a városi adópénztárban, amellyel igazolják, hogy nincs tartozásuk. A szőlőcsőszök csak az engedéllyel rendelkezőket engedhették szüretelni. A cefrekönyvecskével a termelők csak saját borukat hozhatták be a városba.56 Harapófogóban a nagy szomszédok és a földesúri jogok között: Óbuda Óbuda italmérési szabályozása jelentősen eltért a két másik városétól. A község 1785-től meghatározott évi összegért mind az italmérés jogát, mind az uradalmi fogadókat bérelte az uradalomtól, utóbbiakat továbbadva haszonbérbe.57 Mivel az italmérés helyi szintű szabályozására ezáltal szabad kezet kapott a város vezetése, a 19. század közepére a bortermelés és -forgalmazás egyre nagyobb jelentőségre tett szert. Ezt a folyamatot akasztotta meg Óbuda és Buda 1850-es egyesítése, valamint a fogyasztási adó bevezetése 1853-ban, amikor az egyesítésnek köszönhetően az óbudaiakat magasabb adóosztályba sorolták, ugyanakkor Buda jogait nem kapták meg. Amikor egy évvel később az uradalom haszonbérlettel foglalkozó irodája (Pachtung Geschäfts Kanzlei) a korábbi gyakorlatot felrúgva úgy döntött, hogy az italmérési jogot az óbudaiak helyett magánszemélynek adja bérletbe, a város nehéz helyzetbe került, amely az uradalom, Óbuda és a haszonbérlők közötti konfliktust eredményezett.58 Ennek egyik pontját a kocsmák számának maximalizálása jelentette. Az első bérlő idején a kocsmák számát (az uradalmi fogadókat is beleértve) kölcsönös egyetértéssel 18-ban határozták meg, ennek ellenére egy évvel később, 1855 áprilisában már 31-re emelkedett az engedélyezett termelői bormérések száma.59 A regalebérlőknek az italmérések számának növelése állt érdekében (hiszen mindegyiktől illetéket szedett be), míg a városvezetés arra hivatkozott, hogy a túlzott szaporítás a meglevők forgalmára lenne káros hatással, s attól tartott, hogy az azokkal kapcsolatos rendészeti feladatoknak nem tudna mara56 A m. kir. fogyasztási adófőhivatal Buda város Tanácsának. Buda, 1870. augusztus 31. BFL IV. 1106.b 2676/1870. 57 1856-ra a földesurak kisebb királyi haszonvételei közül mindössze a kocsmáltatás, a malom- és a halászati jog maradt. Úrbéri czikkek. Pesti Napló 1856. március 21. (7. évf.) 1815. sz. A kérdésről részletesen ld. Simon 2020. 235-250. p. 58 Simon 2020. 235-239. p. 59 Simon 2020. 238. p.
