Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)

A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében

Gulyás László Szabolcs: Egy szőlőtől a kánonjogig

103

A per lezárása (1495-1496)

Az új bírák előtt természetesen a per is újratárgyalásra került, azaz újabb menet következett a véget érni nem akaró küzdelemben. 1495. július 1-jén a bártfai polgárok Eperjesen, Peter Melczer esküdt házában Jordán Péter közjegyző előtt vallottak ügyvédeket. Semmit nem bíztak a véletlenre, ugyanis képzett, a jogban jártas személyeket választottak képviselőiknek a végső összecsapásra.125 A régóta húzódó per lezárását ekkor már udvari körökből is egyre inkább szorgalmazták. Július végén maga Szapolyai István nádor bátorította levelében a bártfaiakat, hogy egyezzenek már ki végre a széplaki apáttal, augusztus elején pedig Darholcz Pál szepesi kapitány írt nekik ugyanezzel a céllal.126

Fennmaradt a Georg Schwarczot képviselő, meg nem nevezett ügyvéd datálatlan felterjesztése az újonnan delegált bírák számára, amely minden bizonnyal ugyanezen év tavaszán vagy nyarán készülhetett el, de bizonyosan már a kiátkozás után.127 Ebben a felperes oldaláról nézve vázolták fel az eseményeket egészen a kezdetektől. Erre reflektálhatott az az 1495. szeptember 3-i dátummal keletkezett perirat, vagy ügyvédi felterjesztés, amelyet a bártfaiak a delegált bírák előtt terveztek előadni. Ebben szintén 1486-tól kezdve foglalták össze a fejleményeket - és hívták fel a Schwarczék libellusában szereplő alapvető tévedésekre is a figyelmet -, továbbá felsorolták már korábban is hangoztatott érveiket, többek között azt, hogy a perben nem egyházi bíróság illetékes dönteni.128

Valamikor 1495 közepén a delegált bírák, Olmützi és Vári az eperjesi, a nagysárosi és a kissárosi plébánosoknak adtak parancsot arra, hogy a kiátkozás körülményeivel, annak jogszerűségével kapcsolatosan széles körű tanúkihallgatásokat folytassanak le. A tanúk közül tizenöten bártfai, lőcsei, eperjesi és

125 „Item scientificos Laurentium presbyterum ad sanctum Michaelem, Demetrium litteratum, Thomam presbyterum de Lyska, Johannem plebanum de Rychwald, alterum Johannem scolasticum de Sowar Agriensis. Item Benedictum litteratum de Somogwar, Johannem Schopper de Ilswa, Anthonium de Militwicz, Polycarpum de Costolan, Strigonisensis.” - DF 215979, Iványi 1910. 3200. sz., Érdújhelyi 1899. 198-200. p. Az oklevél teljes latin szövegű közlése uo. 299-301. p.

126 DF 215985, Iványi 1910. 3205. sz.; DF 215987, Iványi 1910. 3207. sz. Darholcz a levelében utalt a nádor által küldött levélre és arra, hogy annak kérését teljesíti, amikor megegyezésre ösztökéli a polgárokat. Érdekes érvként még hozzátette, hogy úgy tudja, a tornai főesperesből (szepesi) prépost lesz majd, ami még jól jöhet a jövőben a bánfaiaknak, azaz érdemes lehet vele kiegyezni: „Intelleximus, quod idem iamfatus archidiaconus de Thoma constituetur in locum reverendi domini Dominici prepositi... et vestris dominationibus plura bona et servitia exhibere poterif’.

127 DF 216016.

128 DF 215989.