Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
104 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében kassai polgárok és klerikusok voltak, míg tizenhatodikként a makovicai várnagyot is színük elé idézték a kihallgatok. Az idézettek meghallgatása Eperjesen történt, de a perköltségjegyzék alapján nem egyetlen napon, hanem többszöri nekifutásra, valószínűleg 1495. június 25-e és november 12-e között. A kihallgatok a tanúvallomásokat hosszú időn keresztül maguknál őrizték, és csak az ítéletre véglegesítették az ezeket rögzítő tanúkihallgatási jegyzőkönyvet.129 VI. Sándor pápa 1496. február 2-án, Rómában kibocsátott parancsa szólította fel végül az új delegált bírákat a döntésre. Az oklevél beszámolt az addig történt eseményekről is, egészen a szőlővásárlásig visszamenően, végig hangoztatva azt, hogy Georg Schwarcz eljárása hamis volt, és a két korábbi delegált bíró is helytelenül járt el a kihallgatás során.130 Akihallgatásokat lefolytató plébánosok a tárgyalás napján, február 19-én nyújtották be a delegált bíráknak a kihallgatásról készült jegyzőkönyvet. Az ebben foglalt tanúkihallgatások révén további izgalmas részletek derültek ki a kacifántos ügyről. A tizenhat vallomást tevő mindegyikétől ugyanazt kérdezték, a papoktól az excommunicatio kihirdetéséről és a bírák erre vonatkozó megbízóleveléről érdeklődtek leginkább. Amennyiben a kérdezett klerikusok részt vettek az egyházi átok kihirdetésében, akkor hivatali kötelességükkel indokolták azt. Mindenkitől megkérdezték továbbá, hogy jogtalannak tartják-e a kiközösítést, és hogy mekkora kárt okozott az a polgároknak. A jogtalansággal mindenki - még a papok is - egyetértettek, az anyagi károk mellett többen a becsületen esett csorbát is kiemelték. Ez alól voltak kivételek is, néhányan felhívták ugyanis arra a figyelmet, hogy Zipsert és Paulhenzelt tanácsossá választották ezt követően, míg Georg Mager részben a város iránt tanúsított hűsége miatt is, újra bíró lett ezután. Azaz a három polgár a város jogainak védelméért vállalt szenvedése ilyen értelemben kifizetődő volt. Szintén kérdés volt, hogy kizárták-e őket a városból, és szinte mindenki tudott róla, hogy igen. A kiközösítettek a tanúk szerint a környékbeli falvakban, illetve a makovicai várban laktak heteken keresztül. A vallomások legérdekesebb része azonban egy botrányról számolt be. Paul Zipser a censura után először személyesen a nádorhoz ment, onnan pedig Lőcsére, ott azonban két káplánt küldtek hozzá, hogy ne menjen be a templomba, így másnap el is hagyta a várost. Ezt követően azonban a kiközösítés ideje alatt - nem tudni pontosan mikor - meghalt, ami a vallomások alapján a bártfai falakon kívül álló Szent Lénárd egyházban történt, ahová az éjszaka leple alatt vitték. Testét ezután a falakon kívül rejtegették: egyesek szerint először az egyházban, mások szerint 129 DF 215199.; A jegyzőkönyv: DF 216038, Iványi 1910. 3248. sz. 130 DF 216039, Iványi 1910. 3249. sz. Átírva Liszkai Remete Mihály fia Tamás 1496. február 19-i közjegyzői oklevelében. Kiadta: Érdújhelyi 1899. 311-314. p.
