Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Gulyás László Szabolcs: Egy szőlőtől a kánonjogig 93 azt átvették volna tőle, megadták neki még egyszer és utoljára a lehetőséget a választásra a pénz és a szőlő között, mire Schwarcz határozottan a szőlőt választotta, és a pénzt átadta az esküdteknek.64 A pénz átadásával egyidejűleg a szőlő Georg Schwarcz tulajdonába került át. A bártfaiak egyúttal azt az 50 forintot is el akarták kérni Georgtól, amelyet ők eddig a szőlő művelésére fordítottak, amit az meg is ígért nekik.65 Az 1490. évi tanúkihallgatási jegyzőkönyvből az is kiderül, hogy Schwarcz már ekkor felvetette, hogy a szőlő eredendően nem 1000 forintba került, hanem kevesebbe. A szőlő tényleges átadását több dolog is bizonyítja, egyrész, hogy a tállyai nagy szőlő számadása 1487-tel lezámlt és nem ismerünk ezután újabb bártfai szőlőszámadást a Sátor-hegyre nézve.66 Másrészt, szintén sokatmondó, hogy a bártfaiak az 1485-ben vásárolt, de a szőlő elvesztésével szükségtelenné vált tállyai házukat is eladták 1491-ben, azaz végképp felszámolták tállyai érdekeltségeiket, az 1490-es években pedig a szomszédban, Szántó központtal szervezték meg környékbeli szőlőbirtokaikat, amelyek közül több promontórium is Tállyán helyezkedett el.67 A tállyai szőlő ügye így nagyjából két év után megoldódni látszott, ám az igazi bonyodalmak csak most kezdődtek. Szentszéki hajtűkanyar (1489-1490) 1488 után az ügy rövid időre eltűnik a forrásokból, hogy 1489-től kezdve újra előkerüljön. Hogyan számolt be erről jól ismert feljegyzésünk? A leírás alapján Georg Schwarcz szembe fordult a döntéssel - habár ezt megelőzően őt erről a bártfaiak levélben próbálták lebeszélni68 -, ami ráadásul a törvényes határidő, azaz az egy év és három nap békés birtoklás után történt. Schwarcz a bártfaiakat az 1488 és 1490 között Magyarországon tartózkodó Angelo Pecchinoli ortói püspök, pápai legátus69 elé citáltatta. A bírósághoz való fordulását Schwarcz azzal indokolta - ahogy erről már volt szó fentebb is -, hogy a bártfaiak valójában nem is 1000 forintért vásárolták meg korábban a szőlőt, amit ő kénytelen volt annak idején lefizetni, hanem ennél kisebb összegért, és az így keletkező kárát 64 „dantes ei liberum arbitrium et plenariam facultatem pecunias levare vei vineam obmittere, qui vineam eligens, pecunias tradidit Bartphensibus” - DF 215268. 65 „Postea verő prefati trés cives de Bartpha adué quinquaginta florenos a prefato Georgio quos ipse ad culturam dicte vinee exposuerunt rehabere petiverunt, qui... tales quinquaginta florenos solvere spopondit.” DF 215535, Iványi 1910. 2767. sz. 66 DF 215269. 67 A tállyai ház eladására: Gecsényi 1966. 472. p.; Gulyás 2019. 78. p. 68 DF 215199. 69 Magyarországi tevékenységét részletesen ismerteti Antonin Kalous. Kalous 2021.
