Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
94 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében nem voltak hajlandók számára megtéríteni. Mint kiderült, eleinte Schwarcz még azt állította, hogy a bártfaiak miatt 200 aranyforint kárt szenvedett el, miáltal azok igazságtalan haszonra (lucra iniusta) tettek szert.70 A per utolsó szakaszában, 1495-1496-ban Schwarcz ügyvédje viszont már egészen merész, mindössze 650 forintos vételárról beszélt.71 Fel kell, hogy vessük teoretikusan azt a gondolatot, hogy Georg Schwarcz állítása megfelelt a valóságnak, és a szőlő vételára valóban nem érte el a gyanúsan soknak tűnő 1000 forintot. Ez esetben azt kellene feltételeznünk, hogy a bártfaiak a szepesi káptalannal egy hamis szerződést foglaltattak írásba, vagy, horribile dictu, oklevelet hamisítottak volna a szőlő megvásárlása után, hogy Schwarczból így húzzanak ki több száz forintot. Ennek azonban több tényező is ellent mond. Ilyen például a szepesi káptalan okleveleinek alapvető megbízhatósága, valamint az, hogy az oklevél sem külső, sem pedig belső jellemzői alapján nem tűnik hamisítványnak. A másik fontos említenivaló a nyilvánosság. Az 1486-1487. évi szőlőszámadásból pontosan tudjuk, hogy a bártfai polgárok már a szőlővásárlás előtt, de még a per során is többször tárgyaltak az ügyben a Kispalugyaiakkal - többek között Palugyán72 -, de a szepesi káptalannal is (például 1490-ben),73 ezért az összeget illető hamis állítás, vagy egy esetleges oklevélhamisítás ténye bizonyosan hamar kiderült volna, amit az eladók és a káptalan nem hagytak volna szó nélkül. Ami pedig a szőlő valószínütlenül magas árát illeti, nem véletlenül illették azt a „nagy” jelzővel. A szőlőszámadásnak köszönhetően pontosan ismerjük a tállyai művelési költségeket, amelyek az 1486. évben a nyitástól a szüretig 113 forint 27 dénárt tettek ki.74 Ezt pedig össze tudjuk vetni a városnak a szántói szőlőbirtokra vonatkozó 1498. évi számadásával, amely szerint ott a 70 Erről Ginorus Jánosnak, Schwarcz ügyvédjének Angelo számára 1490 elején készített két felterjesztése tájékoztat bennünket. DF 215514, Iványi 1910. 2746. sz., DF 216021. A firenzei származású Ginorus egyébként Angelo bíboros egyik jegyzője is volt egyúttal. Kalous 2021. XXVII. p. Ugyanerről, azaz indokolatlanul nagyobb kifizetett összegről számol be Angelo bíboros 1489-1490-ben írt, Ginorus másolatában fennmaradt több levele is: „ratione certarum pecuniarum quas in superfluere (!) pro emptione et solutione certe vinee quam dicti cives prefato Georgio venderunt, quam superfluitatem pecuniarum summám prefatos cives restituere recuserunt et recusant” - DF 215490 (1489). „pretextu certarum pecuniarum iniuste et indebite ab ipso Georgium acceptarum” - DF 215531 (1490). Ld. továbbá az említett tanúkihallgatási jegyzőkönyvet is. DF 215535, Iványi 1910.2767. sz. 71 DF 215989, DF 216016. 72 DF 215269. 73 DF 215199. 74 DF 215269.
