Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Gulyás László Szabolcs: Egy szőlőtől a kánonjogig 91 Ezután eltűnik a per a szemünk elől, nem ismerünk olyan dokumentumot, amely beszámolna a fejleményekről. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a bártfaiak a következő, 1487. évi szőlőszezont is megkezdték, amiről a tállyai szőlő számadása tájékoztat bennünket. Feltételezhető, hogy a nádor, aki nem tudott döntőbíróságot összehívni 1486 őszéig, télre már elengedte az ügyet, és csak a tavasszal vette újra elő. így tehát a per a következő évben továbbra is a nádor előtt folytatódott, de ezúttal sem haladt túl gyorsan. A bártfaiak az év folyamán első alkalommal közvetlenül a szőlőszezon hagyományos kezdete (Szent Gergely ünnepe, március 12.) után néhány nappal küldték el egy emberüket Szapolyai Imréhez, s ezzel az egyeztetések újra megindultak a felek között. Tudjuk, hogy a nyár végéig több alkalommal keresték meg Kispalugyai Mártont és Georg Schwarczot is a szőlő ügyében, sokáig eredménytelenül.56 1487. június 13-án Borsvay Benedek budai várnagy és királyi ügyigazgató írta azt a bártfaiaknak, hogy az ügyük ugyan halasztódott, mert a nádor a királyhoz ment, de előző napon már viszaért Budára, és ahogy lehet, azt újra előveszik majd.57 Végül, augusztus 23-i levelében már maga Szapolyai értesítette a Kispalugyaiakat, hogy megjelentek a színe előtt a kassai, lőcsei és eperjesi polgárok, akiket ő korábban maga helyett döntőbírónak választott és előadták, hogy a bártfaiak, valamint Georg Schwarcz és Sebastian Schwarcz előtt azt a megállapítást tették, hogy a szőlőt a Kispalugyaiak jogtalanul (sine via iuris) adták el, mivel az mind a szomszédság, mind pedig a rokonság okán (tam ratione linee consanguinetatis, lám etiam proximie vicinitatis) Georg Schwarczot és Sebastiant illette volna meg. A döntés értelmében a Schwarczok az 1000 forintot a levél keltezésének nyolcadán, a Szent Egyed napja előtti pénteken, 1487. augusztus 30-án, Szepesváron a nádor színe előtt kötelesek majd letenni a Kispalugyaiaknak, amit azok egy kötelezvénylevél értelmében a bártfaiaknak fognak majd haladéktalanul átadni.58 A szőlő ügyének kérdése tehát már éppen megoldódni látszott, amikor az események nem várt fordulatot vettek. Későbbi forrásaink ugyanis bizonyítják, hogy ezúttal sem történt meg a pénz átvétele Szepesvárott. 1487. szeptember 1-jén Felfalusi László nádori jegyző küldött levelet az ügyben a városnak, sajnálkozva, hogy nekik a perben milyen nagy fáradságuk és költségük van, s egyúttal saját szerepét is méltatta, leírván, hogy mennyire szívén viselte az 56 DF 215199. 57 DF 215317, Iványi 1910. 2554. sz. 58 DF 215331, Iványi 1910. 2568. sz. Az oklevél eredetije valamilyen módon a bártfai levéltárba került. Szintén a három említett város döntőbíráskodásáról tanúskodik: DF 215514. Iványi 1910. 2746. sz. A perköltségjegyzék egyik bejegyzéséből tudjuk, hogy a városok döntőbírósága augusztus közepén, Tállyán ült össze az ügyben. DF 215199.
