Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
88 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében köthető irat lenne, ez bizonyosan nem így van, ehelyett egyértelműen a bártfaiak által az ügy korai szakaszáról készített összefoglalóval, vagy perirattal állunk szemben. A feltételezhetően 1489 táján keletkezett dokumentum részletesen beszámol a fejleményekről, a szőlő eladásáig visszamenőleg. Ezek szerint a kassai tanács javaslatára és jóváhagyásával a Kispalugyaiak nyilvánosan (palam et manifeste) és előre kihirdették Kassán,39 hogy tállyai szőlőjüket el kívánják adni, amiért Georg Schwarcz késve bejelentkezett ugyan, de hosszabb idő elteltével sem vásárolta azt meg, így a bártfaiak, akik hallották, hogy a szőlő eladó, 1000 aranyforintért megvették tőlük, az adásvételt pedig a szepesi káptalannal foglaltatták írásba. Ám bizonyos idő elteltével Georg Schwarcz rokonságra és szomszédságra hivatkozva visszakövetelte a szőlőt a bártfaiaktól, és őket Tállya mezőváros tanácsa elé idéztette, ahol azok meg is jelentek, és egyúttal Kispalugyai Mártont is magukkal hozták az ítéletre.40 A tállyai tanács meghallgatván az ügyet és elolvasván a szepesi káptalan oklevelét, kijelentette, hogy az adásvételi szerződés nem elegendő bizonyíték a bártfaiak jogaira nézve, amit esküvel is megerősítettek, a szőlőt pedig Georg Schwarcznak ítélték.41 A fentiek alapján világos, hogy a bártfaiak valóban nem állíttattak ki Tállyán a tanáccsal a vásárlás során az adásvételről oklevelet, hiszen ha lett volna ilyen, azt a feljegyzésben bizonyosan megemlítették volna, mint őket támogató körülményt. A leírás tartalmát tovább olvasva megtudjuk, hogy a bártfaiak nem elégedtek meg ezzel az ítélettel, és meglepő módon Szapolyai Imre nádor elé vitték a pert. Eljárásuk nehezen magyarázható. Tekintve ugyanis, hogy városi ügyről volt szó, csakis a tárnokmesterhez fordulhattak volna. Nyilvánvaló, hogy mind Szapolyai, mind a bártfaiak tudatában voltak annak, hogy hivatalos keretek között nem a nádor ítélkezik a városok felett. Mutatja ezt, hogy Szapolyai Imre később polgári döntőbírákkal hozatja majd meg a döntést, illetve az is, hogy a városok a későbbiekben a tárnokmester fennhatóságára fognak majd hivatkozni. Az eljárásnak így kétféle magyarázata lehet. Egyrészt, felvethető, hogy mivel Szapolyai sokat tartózkodott Szepesváron és minden bizonnyal ismerős lehetett a bártfai tanácsnokok körében, ezért a polgárok személyes kapcsolatukra 39 A nyilvános kihirdetésről számol be egy későbbi (valószínűleg 1495 táján keletkezett) perirat is, amely leírja az ügy korai eseményeit, „quia vinea illa... publice Cassovie sunt proclamata”- DF 215989. 40 A perről készült költségjegyzékek alapján Georg Mager, Michael Lang, Paul Zipser és Niklas Stock képviselte a várost Tállyán. DF 215269, DF 215199. 41 DF 215268. „quidam iudices et iurati de dicta Thalya auditis causis et causarum actiones... et perlectis litteris Capituli asserens non sufficere pro testimonio... dictam vineam Georgio Schwarcz adiudicaverunt”. Ld. még erre: DF 215514, Iványi 1910. 2746. sz., DF 215989, DF 216016, DF 216021.
