Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
36 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében ezek kulcsait az alkamarás őrizte, ekkor került az ablakokra vasrács. Az 1737- ben kelt utasításban - bizonyára rossz tapasztalatok hatására - a tanácsosok úgy érezték, szükséges kihangsúlyozni, hogy fokozottan figyeljenek a pincébe küldött iparosokra, különösen a kádárokra, nehogy a ruhájuk alatt vagy az eszközeik közé rejtett üvegekben, tömlőkben bort lopjanak.16 Az alkamarás a pince működésének adminisztratív irányításáért felelt, minden nyilvántartást ő készített. A város borának felhasználásáról a tanácsosok általában közösen döntöttek, a kedvezményezett nevét és a kiadás jogcímét rögzítették a tanácsülési jegyzőkönyvben. Egyedül a polgármesternek állt jogában a többiek megkérdezése nélkül, akár szóban is, kisebb mennyiségekkel honorálni a városnak tett szolgálatokat. Az alkamarás a kiadott borokról napra pontos, részletes kimutatást vezetett. Az utolsó alkalommal alkamarásnak és pincemesternek kinevezett Rüdiger Kaspar Keppeler, aki 1700 és 1705 között árvaszámtartói tisztsége mellett látta el ezt a munkakört is, rendkívül precíz számadásokat készített a pince készletéről, még azt is feljegyezte, ki melyik hordóból kapott bort.17 Hivatali utódai - különösen igaz ez az őt közvetlenül követő Peter Lauxra és Urban Dominicusra - már nem mindig jártak el hasonló körültekintéssel, egyikük számadása sem olyan pontos, mint az 1705 végén a Telekkönyvi Hivatal vezetőjévé kinevezett és alkamarási posztjáról emiatt visszalépett Keppeleré volt. Szüret idején a présmester mellett az alkamarás és a strázsamester is - a források szóhasználatát idézve éjjel-nappal - mindvégig jelen voltak, hogy elejét vegyék a lopásnak. Később az egyik tanácsost rendelték ki szüreti biztosnak, aki egy ugyancsak a tanács megbízásából kiküldött kádármesterrel együtt felügyelte az alkamarást, a présmestert és a munka minden résztvevőjét.18 Az alkamarás feljegyezte, hány szekérnyi fehér és vörös szőlőt szállítottak a városházára, ebből mennyi mustot préseltek. A dokumentum végén a szüretért felelős három városi alkalmazott egymásért kölcsönös jótállást vállalva tanúsította, hogy a szüret és a préselés szabályosan zajlott.19 A következő számadás rendszerint december legvégén vagy a követ16 BFL IV.1009.g I. A budai városháza építésével kapcsolatos iratok 1688-1702. (1702. november 2.), BFL IV.1002.m 2. d. Az alkamarás hivatali utasítása 4. pont. 17 Korábbi feltételezésünket a városi szőlőművelés jelentőségének későbbi visszaesésével kapcsolatban igazolni látszik, hogy Keppeler hivatali ideje alatt a pince számadásait a többi alkamarási számadástól elkülönítve terjesztette a tanács elé. Ld. pl. Géra 2009. 144. p. (Jk. 694. sz.) 18 BFL IV.1007.b Alkamarási számadás 1720. 19 BFL lV.1007.b. Számadás a városi szüretről (1697. október 31.). Rüdiger Kaspar Keppeler, Andreas Stephan Lang és Jacob Pöck strázsamester tanúsítják, hogy a szüret után 27 szekérnyi szőlő érkezett a városházára, ebből végül kerekítve 99 akó fehér- és 183 akó vörösbor lett.
