Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)

A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében

Géra Eleonóra: A borok városa, a város bora

35

A város borának őrei: az alkamarás és a présmester

A városi szőlők műveltetése és a pince felügyelete az alkamarás feladatkörébe tartozott. A szőlőművelésnek és a borgazdálkodásnak, a városgazdálkodás új ágazatának fontosságát jelzi, hogy a századfordulón a tanácsülési jegyzőkönyvekben az alkamarás és pincemester megnevezést használták. Az 1708- ban, Urban Dominicus kinevezéséről szóló tanácsi határozatban és a számára készített hivatali utasításban már csak alkamarást említenek, akinek elsődleges feladataként a városi építkezéseken (városháza, városi fürdő és malom, a hóhér lakása és az utcák kövezése) a munkások felügyeletét és ellenőrzését, az építőanyagok szállításának megszervezését jelölték meg, ezután következtek a város szőlőjével és pincéjével kapcsolatos tevékenységek. Az elnevezés változott, ugyanakkor új elemként feltűnik a kinevezési határozatokban 1708-ban és 1710-ben, hogy az új alkamarásnak hivatali elődje adja át a városi pince kulcsait, valamint az ott található eszközöket.13 Ettől kezdve a városi szőlőművelés valamelyest veszített korábbi presztízséből, de elég jelentős maradt ahhoz, hogy még az 1737-ben kiadott hivatali utasítás közel fele is az alkamarás szőlőkkel, pincével és szürettel kapcsolatos teendőinek részletezésével foglalkozzon.14

A pincemester valós feladatkörét a városi pincében a préselőmester (Preßmeister) látta el, akinek megbízatása megnevezése ellenére nem kizárólag a szüret idejére, hanem egész évre szólt. O kezelte a prést, fejtette a bort, töltötte meg a hordókat, heti szemléjén megvizsgált a tartalmával együtt minden hordót, gondoskodott a szükséges eszközök jó állapotban tartásáról, szükség esetén pedig pótlásáról. A pincében folyó munkát vezető présmester pozíciója bizalmi állásnak számított, a préshez a tanácsosok előzetes jóváhagyása nélkül senki nem nyúlhatott. A megbízhatóságot és a társadalmi helyzetet nagyra becsülték, a tisztséget ugyanis a kezdetektől az 1720-as évek elejéig egy polgárjoggal rendelkező tetőfedő, Andreas (Andre) Stephan Lang töltötte be.15 A pincét gondosan őrizték, külsősök csak engedéllyel léphettek be, mesteremberek is csak a présmester vagy az alkamarás felügyelete mellett végezhették el a szükséges munkákat. A pince 1702-ben kapott biztonságos, dupla ajtókat,

13 Géra 2009. 128. p. (Jk. 537., 541. sz.); Géra 2016. 70. p. (Jk. 54., 57., 1004. sz.); BFL IV.1002.j Kinevezési határozat, hivatali utasítás (1708. március 1.), Kinevezési határozat Matthias Nattermann alkamarás számára (1710. március 29.).

14 BFL IV.1002.m 2. d. Az alkamarás hivatali utasítása; Az alkamarás 1737-ben keletkezett hivatali utasítását ld. Bónis 1974. 60-62. p.

15 Lang 1698-ban fáradozásaiért a présnél 3 akó vörösbort kapott, a szüret és 1699. június vége közötti időszakban pedig a pince heti felügyeletéért 12 forintot utaltak ki neki. BFL IV.1007.b Alkamarási részszámadás 1698. 3. negyedév, részszámadás 1699. 2. negyedév, alkamarási számadás 1701.; BFL IV.1006.e Főkamarási számadás 17. köt. 65. p.