Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Gaucík István: A pozsonyi szőlőművelők önszerveződése... 341 A pozsonyi vincellériskola A Pozsonyi Szőlőmüvelő Egyesület oroszlánszerepet vállalt a szőlészeti és kertészeti szakiskola, párhuzamos közhasználatú nevén vincellériskola létrehozásában. Már az 1870-es években kezdeményezte egy szőlészeti kísérleti állomás kialakítását, ez a törekvés azonban eredménytelen maradt. A Pozsony Megyei Gazdasági Egyesület ilyen irányú igyekezete szintén sikertelen volt. Végül 1881-ben tört meg a jég: a pozsonyiak kormányzati ígéretet kaptak, hogy a helyi pénzügyi források mozgósítása (telek és épület biztosítása, a tanulók ellátása) esetén hajlandó szubvenciót nyújtani. A Pozsonyi Szőlőmüvelő Egyesület 1882. január 6-ai közgyűlése határozta el, hogy az iskola alapítása céljából felkéri Pozsony városát, biztosítsa az iskola alapítására az ún. szőlőalapot, amely komoly tőkével, 24 ezer Ft-tal rendelkezett. A város kedvező döntését követően került sor 1883-ban a telek megvásárlására és az iskolaépület felépítésére. A kétéves tanfolyamot nyújtó szőlészeti és kertészeti szakiskola 1884. január 1-jén nyitotta meg kapuit a tanulni vágyó fiatalok előtt, és ez az intézmény is emelte az egykori koronázóváros tekintélyét.45 Az iskola a pozsonyi hegyekben öt katasztrális hold szőlőfölddel rendelkezett.46 Az iskola városi-egyesületi fenntartású volt, azonban mind nagyobb anyagi befektetéseket kívánt.47 Ezeket a város és az egyesület csak részben tudta fedezni, az állami támogatás is csak részlegesen orvosolta a gondokat, ezért a szőlősgazdák és a városi testületek segítségére is szükség volt. Ilyen szempontból a Pozsonyi I. Takarékpénztár adományai döntő fontossággal bírtak, amit a kortársak nagyra értékeltek. A takarékpénztár ugyanis 1883-tól 1919-ig három vincellériskolái diák ösztöndíját fedezte.48 Az egyesület a takarékpénztár felé a nagy tekintéllyel bíró Samarjay Károly ügyvéd - a pozsonyi evangélikus egyházközség tevékeny tagja - révén kapcsolódott, aki a takarékpénztár igazgatóságának tagja volt.49 45 Borászati Lapok, 1902. október 5. 40. sz. 754. p. 46 Pisztóry 1891. 11. p. 47 Borászati Lapok, 1902. október 5. 40. sz. 750-751. p. 48 Gaucík 2014. 73. p. Az 1880-as években a következő ösztöndíj-rendszer működött: 1. A pozsonyi szőlőműves alap négy 100 Ft-os ösztöndíja, 2. A Pozsonyi I. Takarékpénztár két 150 Ft-os ösztöndíja, 3. A Pozsonyi II. Kerületi Takarékpénztár egy 150 Ft-os ösztöndíja, 4. A Pozsony Megyei Gazdasági Egyesület egy 150 Ft-os ösztöndíja, 5. Palugyay Jakab és Fiai borkereskedő cég egy 150 Ft-os ösztöndíja. A 20. század elején négy pozsonyi illetékességű és pozsonyi szőlőművesektől származó vincellériskolái diák is részesedhetett a város szőlőművelési ösztöndíjából. Közgazdasági Értesítő, 1885. április 30. 18. sz. 658. p. 49 Magyar Compass 1887. 339. p.
