Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
290 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében Amellett a legtöbb szereplő fiatal kora és ebből fakadó lobbanékonysága is közrejátszott abban, hogy a kis sértések is halálos összetűzésekké fajultak. Egy kézből kiütött kupa bor elég volt ahhoz, hogy hajdúk és molnárlegények egymásnak essenek, de egy részeges italkövetelése is halált okozó konfliktushoz vezethetett. Összetűzéshez vezetett a bor árának meg nem térítése vagy egy félkegyelmű meggondolatlan kigúnyolása is. Kocsmai hangoskodás okán borgazdák és szomszédok között is elszabadulhattak az indulatok, de etnikai indíttatású ellentétet is sejtünk Magyari István szomszédjához intézett „szász lélek kurva ” szitkozódása mögött. A darabonti státus becsmérlése szintén erőszakot váltott ki, mint ahogy az idegen katonákkal szembeni ellenszenv is, amit a városiak a szabadabb és erőszakosabb életmódot folytató, a társadalmi együttélés szabályainak szigorú betartásától elszokott fegyverforgatók iránt éreztek. Egy lengyel fejedelmi familiáris önérzetének és büszkeségének megsértése egy muzsikus életébe került, a nyilvános kocsmai verés általi megaláztatás pedig egy dezméri jobbágy halálához vezetett. Volt, akit kötekedő természete, bátorságának és erejének fitogtatása hajtott a kocsmai vérontásba. Csupán két esetben voltak a kocsmai konfliktusok korábbi sérelmekre válaszoló, előre kitervelt akciók. A tisztesség, becsület, büszkeség, bátorság, férfiasság, a család, a közösség vagy a foglalkozás jó hírének védelmében került tehát sor az erőszakos cselekedetekre. A konfliktusok általában a kocsmák vendégei között robbantak ki. A szakirodalom szerint jellegzetes és gyakori konfliktustípusnak számított a kocsmáltatóknak az italozók általi megtámadása.85 Példáink között egyszer fordult elő, hogy egy részeg kocsmázó az italmérést végző csapiároson vezette le a mérgét. A legtöbb áldozat nem azonnal vesztette életét, hanem a sértés utáni napokban, hetekben halt bele sérüléseibe. A támadók szándéka tehát nem az ellenfél azonnali és teljes megsemmisítése, inkább csak keményebb megleckéztetése volt, vagy azok megalázásával próbáltak maguknak elégtételt szerezni. Ezért került sor olyan szimbolikus jelentésű cselekményre is, mint a szakállnak a kitépésével való fenyegetés, amellyel Magyari István kádármester szomszédját fenyegette. A szakáll ugyanis a férfiasság attribútuma volt, az különböztette meg a fiúgyermeket a felnőtt férfitől, a tekintélyt és az érettséget jelképezte. A kitépett szakái lú férfi gúny és nevetség tárgyává válhatott, és férfiassága aláaknázását is eredményezhette, mert a szakáll hiányát a férfiatlanság, puhányság és nőiesség jeleként értelmezhették.86 A tárnoki jog is bírsággal büntette a sza-85 Spierenburg 2008. 97. p. - Mivel e konfliktusok általában nem voltak végzetesek a kocsmáltatók számára, ilyen téren pontosabbat csak az összes kocsmai konfliktus áttanulmányozását követően mondhatunk. 86 Shepard 2006. 146. p.; Nolde 2008. 152. p.
