Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
282 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében kocsmai zajongásoknak. A gyakran ismételt rendelkezések azonban azt sejtetik, hogy e probléma folyamatos odafigyelést igényelt a hatóságok részéről. Halálos kocsmai összetűzések A kolozsvári bormérések közönségéről Kovács Kiss Gyöngy már megállapította, hogy polgárok, városszolgák, céhes legények, városiaknál szolgáló iijak, katonák és lézengő, „ rideg ” legények egyaránt voltak közöttük. A következőkben e képet árnyaljuk azzal, hogy megvizsgáljuk a kocsmai emberölések miatt 1570 és 1660 között indult kolozsvári pereket. Alapforrásunk Kolozsvár város törvénykezésijegyzőkönyveinek kötetei, melyek adatait a jogügyigazgatók illetve a város jövedelmeit kezelő sáfárpolgárok számadásai egészítenek ki. Tizenhárom olyan pert találtunk, melynek kolozsvári kocsmákban történt emberölés volt a tárgya. Egy olyan esetet is bevettünk, amely nem kocsmában történt, de elkövetéséhez kocsmai italozás vezetett. A valóságban azonban biztosan több ilyen bűncselekményre került sor. Ezt részint töredékesen fennmaradt forrásaink miatt állítjuk, részint mert a korban működött a peren kívüli megegyezés szokása is, így ha a tettes holtdíj fizetése mellett kiegyezett az áldozat hozzátartozóival, szabadult a vádak alól.66 A kocsmaházak közönsége kapcsán már Kovács Kiss Gyöngy is hangsúlyozta, hogy az italmérések gyakori, hangos és általában nem kívánt vendégei voltak a katonák. Bemutatott eseteink felében az egymással szemben álló felek közül hol az egyik, hol mindkettő katona volt. 1585-ben mulató hajdúlegények szablyákkal és dárdákkal estek egymásnak Varga László városi polgár italmérése előtt.67 Összetűzésük hevességéről egy szemtanú meg is jegyezte, hogy „ mint az barom, az hajdúk úgy nem kéméllették egymást A viszály oka talán egy sértést követő összeszólalkozás és kardrántás volt egy tordai származású ifjú, Székely Péter és Stamp János, illetve szolgája, Árpástói András között. Habár a kocsmában kirobbant viszályt a jelenlévők elcsitították, a kocsma előtt újra fellángoltak az indulatok, és a felek békítéséért közbelépő hídelvi Eger Lőrinc városszolgát egy hajdú úgy fejbe ütötte, hogy a sérülés később halálát okozta. Eger visszament a kocsma udvarára, és a fal tövében üldögélő tordai 66 1638 júniusában az udvarhelyszéki Muzsnáról származó Dakó Bálint került tömlöcbe, mert részegen, véletlenül halálosan megsebesített egy Kolozsváron szolgáló nagybányai ifjút. O azonban megalkudott az áldozat apjával, s miután megfogadta, hogy „részegítő italt” többé nem fogyaszt és három napon belül örökre elhagyja a várost, szabadult a tömlőéből. KvTJk 11/15. 380. 67 KvTJk 11/7. 519-521.
