Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Simon Katalin: Kocsmák és borok a jog útvesztőjében... 25 déktalanul eleget tenni. (Megjegyzendő, hogy ennek ellenére a város vezetői is működtettek engedély nélküli italméréseket.) Még az iparrendelet előtt, egy 1857-ben született helyi felmérés szerint Óbudán különbséget tettek a palackos (termelői), asztali (ülő- és állóvendéges), továbbá cégéres bormérés (kocsma) között.60 Egy másik, 1859-es vizsgálat a helyi bormérés elterjedt voltára utal, függetlenül attól, hogy a szőlősgazda erre kért-e engedélyt vagy sem. A vizsgálatban említett személyek között ekkor már többgenerációs vendéglátó családokkal is találkozunk.61 „ Tekintve azt, hogy a lakosság legfőbb keresménye és életforrása a bortermés és annak kimérése ”,62 a város több alkalommal (1857, 1858, 1862, 1863)az italmérési jog megváltásával próbálta rendezni a helyzetet. Miután a regalejog megváltása sikertelennek bizonyult, más módszerhez folyamodtak, s 1869-ben, az italmérési jog ismételt árverésén megszerezték azt.63 A városegyesítés és az italmérés kérdése A Pest, Buda és Óbuda egyesítéséről szóló 1872. évi XXXVI. te. külön kitért a három város italmérési gyakorlatára és hangsúlyozta Óbuda ezen jogainak „ ugyanazonosítását ” a másik kettőével, azaz az italmérés illetékeinek egységes meghatározását és kezelését.64 Ezt követően a koronauradalom 1873. december 28-án átadta a fővárosnak az Óbudára vonatkozó italmérési jogot.65 A főváros első, ideiglenes italmérési szabályozásában 1873-ban azonos illetéket és azonos szabályozást vezetett be. A hagyományos, polgárjog alapján adott italméréshez való jogot megszüntették, a saját vagy meghatározott értékű házban történő bormérés előírását szintén. Az italmérés nyitásához jótékonysá60 Jegyzőkönyv engedély nélküli bormérésekről. Óbuda, 1859. október 12. BFL V.l.b Nr. 11426. Simon 2020. 239. p. 61 Ld. pl. a Polifka és a Lesch családot. Simon 2020. 238-239. p. 62 Közgyűlési jegyzőkönyv kivonata, 1863. november 12. BFL V.l.b Nr. 11774. 63 Simon 2020. 242., 250-251. p. 64 Az 1872. évi XXXVI. te. indoklása: „...mivel továbbá a királyi kisebb haszonvételek O-Budán, jelesül az italmérés, vásárjavadalmi és malomjog, jelenleg is az államkincstár, mint volt földesur tulajdonát képezik: O-Budát tehát ily állapotban a fővárosokkal összecsatolni nem lehet a nélkül, hogy a törvényhatóság jogai és hatásköre csorbulást ne szenvednének, ez oknál vétetett föl a vegyes intézkedések fejezetébe a 96. § mely ezen viszonyok rendezését, és a fővárosiakkal ugyanazonositását czélozza.” (https://net.jogtar. hu/ezer-ev-torveny?docid=87200036.TVI&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fkeyword% 3Ditalm%25C3%25A9r%25C3%25A9s utolsó letöltés: 2022. január 11.) 65 A regáladó szabályozása a fővárosban. A Hon 1873. december 16. (11. évf.) 288. sz., Budapest Székesfőváros Közgyűlési jegyzőkönyvei 1874. február 18. Nr. 111.
