Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
220 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében „Palics Kiépítési és Beruházási Alap”-ot, 1905-ben pedig a „Városháza Építési Alap”-ot, melynek 1907-ben már 1 126 220 korona vagyona volt. A szőlők rendezése és őrzése A város vezetőségének sok gondot okozott a szőlők rendezése és szabályozása. A szőlőket minden rend nélkül, össze-vissza ültették és szabálytalan alakúak voltak. Ennek legfőbb oka a fokozatos, nem egyszerre történő telepítés volt. A többszöri elöröklések, vásárlások és eladások után a birtokhatárok meglehetősen girbegörbék voltak. Némelyeken gyalogutak vezettek keresztül. Voltak olyanok is, amelyekhez nem is vezetett kocsiút. A 19. század elejétől a szőlőtelepítésre kijelölt földterületet már nagyobb egységekre, dűlőkre osztották, kijelölték a fő közlekedési utakat. Ezeket a felméréseket képzett földmémökök végezték, így a későbbi szőlőterületek szabályos mértani alakzatokat vettek fel (Buczkai és Radanováci szőlők). A tulajdonosok felárkolták ültetvényeiket, a kiásott földet az árok partján halmozták fel, idővel áthatolhatatlan bozóttá alakuló bokrokkal ültették körül, hogy elejét vegyék a kóborló jószág kártevésének, a lopásoknak. 1744-ben például a városi bíróság azért szabott ki büntetést Ivan Petri szabadkai lakosra, mert a szokás és kötelesség szerint nem árkolta körül szőlőjét, és elszabadult lovai a szomszéd birtokán okoztak károkat.22 Mivel a szőlők nem foglalták el teljes egészében a szőlőtesteket, a szabad, vagy a telepítésre alkalmatlan területeket legelőként, kaszálóként hasznosították. A szőlőterületek növekedésével sokasodtak a gondok, mivel egyre nehezebbé vált a távolabbi szőlők művelése, őrzése, területfelosztása. Időszerűvé vált a budárok és a csőszök kérdésének rendezése, a gazdák közötti vitás és peres ügyek tárgyalása, egyéb javaslatok megvitatása. A budár éves szőlőmunkás, aki közös megegyezés alapján munkálja a gazda szőlőjét. Családostól kint lakik a szőlőben, a gazda tanyáján vagy a budárházban. Nagyobb munkák idején családtagjait is bevonja a munkákba. A velük szemben érzett nagy ellenszenv oka az volt, hogy mivel egész évben kint tartózkodtak a szőlőben, megdézsmálhatták a termést, komoly károkat okozva a tulajdonosnak, aki csak ritkán, vagy nagyobb munkák idején járt ki, és így nem érhette tetten a dézsmálókat. Mellettük szólt viszont az, hogy mivel állandóan a szőlőkben laktak, meggátolhatták a lopásokat. 22 SZTLF. 261.1.31-32. p.
