Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)

A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében

SZLÁVICS KÁROLY

A SZŐLŐK TERÜLETE, RENDEZÉSE ÉS ŐRZÉSE SZABADKA SZABAD KIRÁLYI VÁROS TERÜLETÉN

A szőlőtermesztés rövid története Szabadkán

Szabadka a török idők előtt a Hunyadiak kezén volt, 1464-ben pedig Dengelegi Pongrácz János épített ott várat. Mivel az ősi Szabadkán nem végeztek beható régészeti feltárásokat, így a szőlőtermesztésre utaló leletek szórványként, a várostól távolabb eső területeken kerültek elő. Az egyik egy kétágú kapa, a másik pedig egy metszőkés. A szakemberek mindkét tárgyat 11-12. századinak vélik.1

Az első írásos adat a szabadkai (Szobotka) szőlők területére vonatkozóan török korból származik, mégpedig az 1570. évi defterben „Mohamedánok szőlői és kertjei 25 dönüm (1 dönüm = 939 m2), utána dönümként az adó 4 akcse, ami 100 akcse”.2 Lalia3 ezeket a szőlőket középkori ültevények maradványainak tekinti, amit az látszik alátámasztani, hogy a szőlőt és a gyümölcsöst együtt, vegyesen írták össze úgy, ahogyan a hódoltság előtt is termesztették.

Hogy a szőlőtermesztést a hódoltság alatt sem hanyagolták el, bizonyítja Evlia Cselebi 1665. évi útinaplója, mely szerint „Szopotka városában 140 nádtetejű parasztház van, és igen sok a szőlő és kert. ”4 Szeged 1686. évi feladása után Szabadka is felszabadult a török iga alól. Mivel földesura, a Török család utolsó sarja 1618-ban meghalt, az egész birtok a királyi kincstárhoz (kamara) került. Az 1697-ben készült látkép igazolja Cselebi állítását: a vár egész keleti részén szőlők láthatók.

1 Szlávics 2019. 10. p.

2 Káldy 2008. 137-138. p.

3 Lalia 2001. 16-17. p.

4 Celebi 1979. 538. p.

Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. 2021. 211-234. p.