Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
212 A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében 1. kép. A szabadkai vár 1697. évi látképe Magyar 1991. 141. p.5 1702-ben Szabadkát a tiszai katonai határőrvidékhez csatolták. A katonáskodóknak egyenként rangjukhoz képest bizonyos mennyiségű szántót és szőlőföldet, valamint kaszálót és szabad ló-, vagy ökör-legeltetést tűztek ki zsold fejében. Az 1702. évi összeírás összesen 1969 lelket említ Szabadkán. Vagyonuk, többek között - 526,5 napszámú termő, és 228,5 napszámú nem termő-, fiatal szőlő.6 A szabadkai sánc katonai háztartásainak 1720. évi összeírása során 247 családfőt jegyeztek fel. Közülük 122-en 246 kapás szőlőt birtokoltak. Ha a kapást kapának (720 m2) vesszük, akkor a szőlők területe kb. 18 hektár. Miután Szabadka 1743-ban elnyerte a mezővárosi rangot, a politikai-közigazgatási hatalmat a tizenkét tanácsnokból és bíróból álló magisztrátus gyakorolta. A városban elhanyagolt közállapotok uralkodtak, a körülötte elterülő homokos földeket ingyen osztották ki szőlőnek, amelyek a beültetés után a telepítő tulajdonát képezték. Aki nem ültette be a kapott földet, attól elvették és másik jelentkezőnek adták azt. A szőlők mindjárt a kertek alatt húzódtak. Keleten a Szeged, északon a Halas és Majsa, nyugaton a Baja felé kivezető utak melletti homokos dűnéket foglalták el. Nevüket is az elhelyezkedésükről kapták, így alakultak ki a Szegedi-, a Halasi-, a Majsai- és a Bajai szőlők, szőlőtestek (szőlőhegyek). Legrégebbinek az először 1744-ben említett Szegedi szőlőket tartják, amelyek a Szeged felé 5 Az eredeti toll- és vízfestmény Savoyai Jenő táborhelyéről közvetlenül a zentai ütközet után készült, és a bécsi levéltárban őrzik (Österreichisches Staatsarchiv, Kriegsarchiv, Wien, Kartensammlung, H-III-C. 107/ß). Magyar 2004. 55. p. 6
