Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Kovács Gergely: Présházak a Turul alatt 171 A borértékesítés lehetőségei a bányászközségekben a II. világháború előtt A 20. század elejére a legnagyobb felvásárló a MÁK Rt. lett, akinek hatalmas keresletet kellett kielégítenie. A bánya és a kolóniák fejlődésével a vállalat élelemtárat és három vendéglőt létesített. Az első árusítóhely 1898-ban nyílt meg a bányatelepen, amit élelemtár és vendéglő követett 1902-ben, majd 1906-ban újabb étterem és az újtelepi élelemtár. Az 1935-ös munkásjóléti beszámoló szerint telepenként 1, összesen három élelemtár, valamint 11 kocsma, vendéglő és étkezde volt. A vállalat alacsonyabb fogyasztói árak mellett, nagy tételben tudott a környező falvak termelőitől vásárolni, rövid fizetési határidővel.62 A vállalat több kocsmát és italmérést is fenntartott dolgozói részére, ahová szintén jelentős mennyiségű bor áramlott. Emellett a társasági élet céljából több kaszinót is létesítettek. Külön volt munkás- és tiszti kaszinó. A tisztibe, a szigorú hierarchiai szabályoknak megfelelően már az altisztek is csak körülményesen juthattak be. Az impozáns Tisztikaszinót, vagy másnéven Tulipános Házat 1924-ben építették, míg az újtelepi munkáskaszinót 1929 decemberében adták át ünnepélyes keretek között. Ezek mellett az altiszteknek kettő, az iparosoknak egy köre volt még.63 Jelentős felvásárlók voltak a magánkereskedők is. 1911 és 1920 között 143 kereskedő kapott engedélyt az iparlajstromok tanúsága szerint. Emellett 20 magánvendéglő is volt.64 65 Ezek a magánüzletek és vendéglők nem függtek a vállalattól, így akkor is ki tudták szolgálni a lakosságot, amikor az élelemtárak zárva voltak, mint például az 1921-es bányász-sztrájk idején.55 A 20. század elején megjelenő, de különösebben az 1920-as évek gazdasági stabilizációja közepette megerősödő szövetkezeti boltok szintén komolyabb felvevőpiacot jelentettek. A négy község területén ilyen volt a Bánhidai Keresztyén Fogyasztási (Hangya) Szövetkezet (1911); a Felsőgallai Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet (1920) és fióküzlete Alsógallán (1923); a Felsőgallai és Tatabányai Általános Fogyasztási Szövetkezet felsőgallai és alsógallai boltja (1924). Míg az első kettő falusi szövetkezeti bolt volt, az utóbbit a Bányász Szakszervezet tartotta fenn és legfőbb feladata a munkásság igényeinek kiszolgálása volt. Kisebb mértékben ugyan, de cserekereskedelem is volt a bányászok és a környező falvak lakossága között, különösen a válságos időszakokban. A fa62 Egressy 1972. 303. p. 63 Horváth 1972. 259. p. 64 Egressy 1972. 301. p. 65 Ravasz 1972. 185. p.
