Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)
A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében
Hídvégi Violetta: Parragh Gábor (1822-1885), a magyar bor „napszámosa”141 A takarékpénztár épületében sem maradhatott sokáig. Borcsarnokát 1860 májusában nagy veszteséggel helyezte át a „rég ismeretes »Csigába«.20 A Csiga21 az 1840-es években Vörösmarty és társai tanyája volt, e közösségből alakult meg a Nemzeti Társaskör. „A szabadságharc után bezárt vendéglőt 1857-ben nyitotta meg ismét új tulajdonosa, Zartl Lipót”.22 Bányai Elemér a Pesti Napló hasábjain emlékezett meg a helyről. „A hatvanas években »Parragh-csárda« nevet viseltje] a tulajdonos után, kit a szabadságharcban való szereplése tett ebben a minőségben nagyon népszerűvé. A Csigának ő volt a leghíresebb bérlője... ”23 A csárdának a korszak divatos költője, Lisznyai Damo Kálmán24 (1821-1863) versben állított emléket.25 Ennek szerkesztőségi bevezetője felidézte a régi Csigát, amely nevével ellentétben fontos szerepet játszott nemzeti haladásunkban. Áttérve a borász bemutatására, egy rövid életrajzi áttekintést követően kiemelték Parragh legfőbb érdemét, a Balaton-vidéki borok népszerűsítését. Az ajánlatot jókívánságokkal zárták: „Kívánatos, hogy szerény vállalata mind szellemileg, mind anyagilag gazdagon teremje meg gyümölcsét édes hazánk számára nem csupán a belfogy osztás, de a külkereskedés által is; kívánatos, hogy ritka jóságú boraink ily értelmes s becsületes kezelés megalapítása mellett érdemük szerint világhírre emelkedjenek s a világkereskedésben is előkelő nagy szerepet játszanak. ” És következett a vers Parragh nevének vissza-visszatérő felemlítésével. „Parragh apró csárdája/ a barátság tanyája. [...] Parragh apró csárdája/ a szabadság tanyája. [...] Parragh apró csárdája/Az örömnek Mekkája [...] Parragh apró csárdája/ A jó kedv iskolája./ Itt jól megtanulhatni/ Hogy kell bölcsen mulatni. ” A csárdában minden népréteg megfordult: jogászok és iparosok, úr és szolga, vidéki és fővárosi. „E csárda kis borvilág,/ A pincéje borország,/ Korhelyek mennyországa,/ Borok köztársasága. ” Majd a költő egy regiszteráriát kanyarított a magyar borvidékekről Visontától Ménesen át Szekszárdig és Villányig, de nem felejtette ki az egri és a budai borokat sem. „A Budai mint kész vér,/ Úgy foly be az eredbe/ S erőt önt a szivedbe./ S ha ó budait iszol,/Képzeleted áthajol/ A régmúltba mint egy ág/ Mely csupa emlékvirág [...]. ” A bor elmaradhatatlan társa a muzsika. Lisznyai felsorolta kora 20 Értesítés. Borászati Lapok, 3 (1860), 19. sz. 21 Az egykori Katonai Kaszinó épületének falán tábla emlékezik a Csiga vendéglőre. Mai címe: V., Váci utca 38. - Irányi utca 14—16. - Veres Pálné utca l.-Duna utca 5-7. 22 1880-ban Schwetz Mihály kezébe került, aki a Sebestyén tér felszámolása után egy ideig még a Kalap és Zöldfa utca sarkán működtette az üzletet. Tomsics 2015. 247. p. 23 A Csiga. Pesti Napló, 60 (1909), 273. sz. 8. p. 24 Lisznyai az 1851-ben megjelent Palóc dalok verseskötetével zajos országos sikert aratott. A paraszti kultúra hangján szólalt meg ebben a költeményében is. 25 Lisznyai 1862.
