Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XVI. - Urbs 16. (Budapest, 2022)

A szőlőművelés, bortermelés, borforgalmazás szerepe a városok életében

Gulyás László Szabolcs: Egy szőlőtől a kánonjogig 105 a leprásházban, vagy egy istállóban helyezték el, onnan pedig a malomba, majd a temetőbe került. Ezt és a városból történő kizárást is mindenki botrányosnak (scandalum) tartotta, aki csak tudott róla.131 A tanúvallomások ismeretében Olmützi Gábor és Vári Máté végül febru­ár 19-én, Egerben döntöttek a perben. Elsőként a kiközösítés ügyében hoztak döntést, amelyről oklevelet bocsátottak ki. ítéletük szigorú volt. Felrótták a két korábbi delegált bírónak, hogy szabálytalanul folytatták le az eljárást egy ilyen nagy és súlyos ügyben, felsorolva azokat az alapvető - fent már említett - formai hibákat is, amelyeket vétettek, és amellyel sok szenvedést okoztak a három bártfai polgárnak. Döntésük értelmében a kiközösítés érvénytelennek te­kintendő, Mihály és Bereck pedig 300 forintnyi elégtételt kötelesek lefizetni az elszenvedett sérelmekért Georg Magemek, Hieronimus Paulhanzelnek és Paul Zipser örököseinek, továbbá a perköltségekre további 181 és fél forintot és 45 dénárt kell letenniük, a kiközösítés terhe mellett.132 A tekintélyes összegű büntetés kifizetése nem mehetett túlságosan gör­dülékenyen, hiszen május folyamán több fizetési felszólítást is kibocsátottak Olmütziék, legelőször május 5-én, amikor nem fizetés esetére az egyházból való kiközösítéssel fenyegetőztek. Két héttel később János kassai plébános írt levelet a delegált bíróknak, jelentve, hogy a 481 és fél forint, valamint 45 dénár (illetve további 9 forint különböző indokokkal) 6 hónap alatt történő fizetésére felszólította Mihály apátot, aki csak annyit mondott, hogy Rómába kíván fel­lebbezni az ügyben.133 Mivel májusra Bereck meghalt, a tartozás kifizetésének terhét a tornai egyház oltárosai „örökölték” tőle.134 Az ügy azonban ezzel még nem zárult le, hiszen Georg Schwarczot is meg kellett idézni a per során tanúsított rosszhiszemű eljárása miatt. Őt május 16- án összesen 109 forintnyi kártérítésben marasztalták el a három sértett féllel szemben, amelynek négy hónap alatti kifizetése ügyében Olmütziék parancsára május 21-én intette meg Balázs szinyei plébános és Máté, kassai oltárigazga­tó.135 Valószínűleg azonban nem fizette ki az összeget, mivel 1496 október má­131 DF 216038, Iványi 1910. 3248. sz. 132 DF 216039, Iványi 1910. 3249. sz. Átírva Liszkai Remete Mihály fia Tamás közjegyző 1496. február 19-i oklevelében. Kiadta: Érdújhelyi 1899. 311-317. p. Átírva továbbá ugyanezen közjegyző 1496 május 24-i oklevelében. DF 216059, Iványi 1910. 3269. sz. Az oklevél egy Olmützi és Vári által május 16-án kibocsátott verziója az adatbázisban hibásan rögzített, 1490-es dátummal szerepel: DF 215538. A hitelesített oklevél mellett található egy Liszkai Tamás által készített másolata (fogalmazványa?) is. 133 DF 216051, Iványi 1910. 3261. sz.; DF 216054, Iványi 1910. 3265. sz. 134 DF DF 216060, Iványi 1910. 3267. sz. 135 DF 216052, Iványi 1910. 3262. sz.; DF 216056, Iványi 1910. 3266. sz.; DF 216057, Ivá­nyi 1910. 3267. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom