Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Városi jogok
Gőzsy Zoltán: A szabad királyi városi rangra emelkedési törekvések... 67 sabban, mivel közösségekről van szó, többes szám első személyben: „ mi ”-t). Előbbi alatt a városi társadalom komplex habitusát6 érthetjük (szokások, diszpozíciók, tapasztalatok), míg az explicit én tudatosan juttatja kifejezésre önmagát.7 A pécsi és a szigetvári önkormányzat irataiban két irányban találunk reflexiókat: kifelé, külső szereplők, illetve befelé, a helyi társadalom irányába.8 A kifelé történő kommunikáció során elsősorban a külső autoritások irányába adott megnyilvánulásokkal találkozunk (birtokosok, közigazgatási szervek, ágensek). Tartalmi és koncepcionális szempontból két karakteresebb típusát is megkülönböztethetjük ezeknek. A birtokosokkal (valamint képviselőikkel) folytatott levelezéseket az interakció határozza meg, reflektívebbek, szituatívabbak, előtérbe kerülnek a spontán megnyilvánulások.9 Ehhez képest az ágensek számára írt anyagok, valamint a kormányszervekhez írt megkeresések szerkesztettebbek, koncepciózusabbak, tudatosabbak. Ezekben apropóként előkerülnek az aktuális panaszok, és szerkesztetten - az érvrendszert megerősítendő - megjelennek a korábbi sérelmek is. E források dekódolásakor hasznos lehet a magisztrátus szándékainak felmérése, illetve a diskurzus analízise: milyen szerepet kapnak, milyen új funkcióval bírnak a rendszeresen visszaköszönő, toposzokká váló sérelmek, berögződött narratívák. A rendelkezésünkre álló pécsi tanácsülési jegyzőkönyveket tanulmányozva azt tapasztaljuk, hogy bár valóban releváns és érzékeny kérdésként jelentkeznek a birtokossal szembeni ellentétek, ellenérdekeltségek, mennyiségi tekintetben nem emelkednek ki a tárgyalt ügyek közül, vagyis inkább a kifelé folytatott kommunikációt uralják az explicit én/mi megnyilvánulásai. Az implicit és az explicit énkép egy sajátos egyvelegét jelentik az egyes közösségek által szisztematikusan összeállított kolligátumok. Szigetvár magisztrátusa az 1780-as évektől folyamatosan gyűjtötte azokat az ügyiratokat, leveleket, amelyek bizonyítékokat, érveket szolgáltathattak a birtokossal szemben.10 Az így összeállított írásos anyag igen hatásos képet fest az „áldozat” 6 Alois Hahn perszonális értelemben a biográfiák kapcsán a Habitusensemble kifejezést használja. Hahn 2012. 92. p. 7 Vö. Kövér 2017. 30. p; Hahn 2012. 92-93. p. 8 A birtokosok beiktatását követően érzékelhetően felerősödtek a magisztrátusok panaszai, és domináns szerepet kaptak az üléseken. Ilyen esetekben mindkét irányban megegyeznek a kommunikáció tartalmi elemei. 9 Természetesen ezekben is megjelennek olyan topikus, narratív elemek, amelyek korábbi időszakból hagyományozódtak. 10 A kötetet valószínűleg az 1780-as években kezdte el vezetni a város. Egy 1788-ból származó inventárium, amely a városi „Kis Kassza Ládája” tartalmát vette számba, a 6. tételnél urbárium könyvet és a nagy prothocollumot említette, ez utóbbi bejegyzés minden bizonnyal erre a forrásra utal. A jegyzőkönyvbe folyamatosan másoltak be iratokat. A
