Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Recenziók
374 Recenziók forrás leírója sajátjaként használt, lásd p. o. mindkét kolligátum imitált címlapján, 133. és 157. oldal. Az Elektronikus Levéltári Portál keresője is csak Fadtiga alakban ismeri, és nem siet a felhasználó segítségére például a névváltozatok felkínálásával. Németh nemcsak felsorolja az életrajzi adatokat, hanem be is illeszti azokat az ügyvédi pálya koraújkori kereteibe. A prókátor és az advokátus feladatkörének letisztulása a kánoni, majd a birodalmi jog életében, a két szakma magyarországi, pontosabban soproni jelenléte ennek a folyamatnak fő vonulata. Fatiga szívesebben élt az osztrák szóhasználattal, amikor advokatusnak nevezte magát. Jogi segítő szerepe kiterjedt a végrendeletek, szerződések megkötésére, a peres felek szószólójaként a bíróság előtti képviseletre. Gyámként, gondnokként is fellépett, vállalta a hozzá fordulók iratainak vagy értéktárgyainak, pénzének letéti őrzését. A soproni igazságszolgáltatás szervezetének ismertetése részletezi a feljegyzési könyv írójának intézményi és társadalmi beágyazottságát. Működésének két fő színtere a városi tanács és a városi bíróság volt. A kettő közt fennálló inkább hatásköri, kevésbé fellebbviteli viszonynak köszönhetően tág tere nyílt a manőverezésnek, a perek egyik fórumról a másikra át- majd visszatételének. Fatigának sokszor meggyűlt a baja az ilyen módon ügyeskedő polgárokkal; a Gedenkbuch nagy részét egy végeláthatatlan per, a Puckhl Kristóf ügyében írt feljegyzések teszik ki. Németh János tanulmánya részletesen bemutatja a soproni hatóságok és bíróságok működését a polgármester-választástól egészen a támokszék előtti jogorvoslatig. Összehasonlító elemzéssel határozza meg a forrás helyét a hozzá hasonló műfajú egykorú jogászi naplók és feljegyzési könyvek közt. Noha Európában kevés ilyen típusú forrás maradt fenn, egykor bizonnyal elterjedt szokás volt, hogy a prókátor feljegyzési könyvet vezetett. Magából Sopronból ismerünk még egyet: Locher ügyvéd feljegyzési könyvét az 1650-es évek második feléből. A szerző gondos kodikológiai elemzéssel rekonstruálja a Gedenkbuch eredeti állapotát, nemcsak formai, hanem tartalmi jegyekre is alapozva. A hat ív terjedelmű, két fő részre tagolódó kéziratban már keletkezésekor felborult az időrend, tartalma pedig eleve nem letisztázott mű, hanem címének megfelelően, ad hoc feljegyzések gyűjteménye. Az íráskép alapján Németh valószínűsíti, hogy a szerző írni tudása, műveltsége a korabeli átlag alatt mozgott. Fatiga nem végzett egyetemet, jogi tudását a városi tanácsban szerzett tapasztalataiból szűrte le. Ismereteinek másik forrása Werbőczy Tripartituma - annak August Wagner pozsonyi városjegyző által készített, 1599-ben kinyomtatott német fordításában. Harmadik pillérként pedig kollégáinak segítő megjegyzéseire támaszkodhatott - jellemző, hogy neki magának eszébe sem jutott a tárnokszékre fellebbezés ötlete! Akkor tudott jelentős szerepet játszani Sopron jogéletében, amikor már az egyetemi képzettség szinte kötelező volt minden komolyabb városi tisztség ellátásához. Fatiga, műveltebb kollégáival ellentétben, nem hozott létre irodalmi alkotásokat, ám feljegyzési könyve más vonatkozásban különös értéket képvisel. Fatiga jogi működésének intenzitását nem ítélhetjük meg egyedül a Feljegyzési könyv alapján. Németh a városi jegyzőkönyvek adatait is bevonja a vizsgálatba, hogy pontosabban lássuk, milyen leterheltséget jelentett akkoriban (az 1599 és 1608 közötti években) az ügyvédkedés. Végeredmény: a tanácsülési jegyzőkönyvek gyakrabban említik Fatiga közreműködését, mint a feljegyzési könyv, kivéve az 1600 körüli egy
