Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Recenziók
Balthasar Fatiga feljegyzési könyve... 375 két évet (lásd a már említett Puckhl-féle elhúzódó ügy említéseit). Ugyanakkor az is tény, hogy jó néhány napi feljegyzés nem hozható kapcsolatba jegyzőkönyvi adattal. Intő jel a városi jegyzőkönyv szövegének értékeléséhez; valójában a két dokumentum egymás kontroli-szövegeként is felhasználható. Tudatosítanunk kell persze azt is, hogy a jegyzőkönyvek jogügyletek szerint csoportosítják a bejegyzéseket, Fatiga könyvében viszont egy ügyre több följegyzés is vonatkozhat. Az is megfigyelhető, hogy gyámi feladatkörben a városi jegyzőkönyvben gyakrabban találkozunk vele, mint saját feljegyzéseiben. Fatiga a külső és a belső tanács tagjaként, bizottsági tagként, községi szószólóként képviselte a város érdekeit. A tanácsülések helyéről és idejéről is használható adatokat nyerhetünk a Feljegyzési könyvbői. Mivel kora-újkori városi jogkönyvet Sopronból nem ismerünk, a jogi normákról, a perjogi szabályokról csak az oklevelek, akták átnézésével lehet biztosabbat, többet mondani. Ezekhez a forrásokhoz társul mintegy kiegészítésként a Gedenkbuch. Németh kiterjedt összehasonlító forrásanyag bevonásával elemzi az ügyvédi honoráriumok kérdéskörét. Erről szóló megállapításai ugyancsak inspiráló hatással lehetnek további kutatásokra. Németh mintegy epilógusként célzást tesz a már Kovachich Márton György, majd Bónis György által fölvetett desideratumra: az okleveles anyagból a Tripartitumra történő hivatkozások összegyűjtésére, a várható szakmai nyereséggel összevetve annak munkaigényét. Summája ez: „az oklevélhivatkozások összegyűjtése és jegyzékbe rendezése [...] még egy nagyobb kutatócsoport számára sem lenne belátható időn belül elvégezhető feladat.”. Jómagam a Sopron megyére és városra is némi forrásanyagot őrző Vasvári káptalan anyagának ismeretében - egy állaga figyelembevételével - megerősíthetem: a Tripartitumxa történő explicit hivatkozásokat tartalmazó kora újkori iratok aránya 1 % körül mozog. Nyilvánvaló, hogy efféle említések gyűjtése csak olyan, mintha vizet hordanánk a tengerbe. Nagyra értékeljük a közreadó azon megjegyzéseit, amelyekben a mű folytatásának lehetséges irányaira, a teendőkre irányítja a figyelmet. Németh János ezen a téren is komoly munkát végzett a Veszprémi Egyetem Germanisztikai Intézetében, ahol egyetemi hallgatókat is bevont a 2005-ben kiadott Gerichtsbuch előkészítő munkálataiba. Reménykedjünk, hogy azok közül a fiatalok közül belépnek majd néhányan a tudományos munka műhelyeibe. A Feljegyzési könyv nyelve című rész brilliánsan kidolgozott nyelvtörténetigrafematikai elemzés, amelyet nemcsak a nyelvészek fognak nagyra tartani, hanem a korabeli német nyelvű forrásokkal találkozó történészek is tanulhatnak belőle. A közreadó a betűhív átíráson túlmenő - nevezzük így - oldalhű átírásra törekszik. Ebbe beletartoznak a széljegyzetek is, amelyek az eredetiben általában a főszöveg fontos terminusait a margóra kiugratván többnyire csupán megismétlik, így hívják föl rájuk a figyelmet. Ezeket a terminusokat elegendő lenne a mutatóban szerepeltetni, illetve - abban a néhány esetben, amikor a marginális többletinformációt tartalmaz a főszöveghez képest, netán nehézséget vet föl - jegyzetben pontosítani, kiegészíteni, értelmezni. A Fatiga által elkövetett irástévesztések precíz regisztrálása, a szövegben tipográfiai eszközökkel (áthúzás, kettős áthúzás) érzékeltetése, lapalji jegyzetben a hiba keletkezési folyamatának rekonstruálása a genetikus textológia szemléletéhez közelít.
