Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Reprezentációk
264 Reprezentációk politikai küzdelmet, sőt 1608-tól a protestánsok egy olyan követ próbálnak az országgyűléseken rendszeresen felemelni, amely alatt mérges kígyók és békák tanyáznak.62 Az alsótábla követei viszont erre azt felelték, hogy e vádra a felsőházban nem tartoznak válasszal, mivel az erre nem megfelelő hely (locus incompetens), arra ugyanis rendes ülésező helyük (locus Ordinarius), azaz az Országház hivatott. Ez végül másnap valóban ott történt meg, keményebb hangú állásfoglalás formájában.63 1637 legvégén tehát a magyar országgyűlés helyszínei, a diéta megnyitásául és az audienciák színhelyéül szolgáló uralkodói szállás (a Sallustius-idézettel ékesített, főtéri Auer-ház), illetve a felső- és az alsótábla épületei (Esterházy nádor palotája a Káptalan utcában és a Hosszú utcabeli Országház) a rendek tényleges politikai diskurzusában szimbolikus módon, sőt az említett latin felirat segítségével is kommunikáltak egymással. E tekintetben külön figyelmet érdemelhet az is, hogy az Auer-ház mellett a szentencia - a városi címer felett egy feliratszalagon - a pozsonyi városháza tanácstermében is olvasható volt, jelenleg ott látható, többször megújított változata szerint 1763 előttől bizonyosan.64 így nem zárható ki, sőt erősen feltételezhető, hogy ott akár már a 17. században is, nevezetesen a tanácsterem 1695. évi kifestésének idejében vagy akár már korábban is látható volt. Jézus mondását és Sallustius szentenciáját - Ransanushoz és az 1741. évi esethez hasonlóan - még a 19. század első felében is idézték együtt a pozsonyi országgyűlések alkalmával. 1840 februárjában például Sőtér Ferenc, Moson 62 „Post haec dominus palatínus orationem rigidam et asperam contra nos direxit, notanter exaggerando Suae Maiestatis potentiam, eam tantam esse, ut etiam totus orbis adoret; Turcicum imperatorem ipsam magis venerari, quam nos. Unde dicitur: Deum time, regem honora, dirigit nos ad hospitium Suae Maiestatis, ubi scriptum est: Concordia res parvae crescunt. Quomodo autem inter nos crescere debent, cum subditus sit contra suum dominum, politicus vei secularis contra clerum, impossibile esse nostrum postulatum, nam nos incepisse lapidem elevare ab anno 1608°, quem elevare non potuimus in omnibus congressibus diaetalibus, nunc verő volumus in effectum deducere, lapidem ilium elevare, sub quo meri serpentes viperae, ranae adinvicem jacent, quod nunquam ad effectum deducemus etc. Quin potius huic operi supersedendum et illud ad tractandum assumendum, quod publico bono et toti regno salutare sit.” MNL OL N 114 Vol. 1. p. 155-156. (Bártfa szabad királyi város követeinek naplója), vö. még MNL OL N 49 Vol. 3. p. 145. (Pálóczi Horváth György naplója) és Zsilinszky 1891. II. 392-393. p. 63 „Nobis silentibus quaerit, quid respondeamus? Qui tacet - inquit - consentire videtur. Nostrates dixerunt, non teneri hie respondere, quia est locus incompetens, séd conscensuros locum ordinarium, ibique super hac re deliberaturos, et hie responsum daturos...” MNL OL N 114 Vol. 1. p. 156. és MNL OL N 49 Vol. 3. p. 152; Zsilinszky 1891. II. 393. p. 64 „RENOVATA. CONCORDIA RES PARUAE CRESCUNT. 1763. 1872.” Vö. Holcík 1990.
