Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Reprezentációk
240 Reprezentációk el. Két tanácsos egy, a trónszéket jelképező székhez vezette a bírót, ahol helyet foglalt. Miközben négy tanácsos a székkel együtt felemelte, a város összegyűlt lakossága köszöntötte új vezetőjét, majd az eseményt körmenettel kezdődő istentisztelet és rövid magyar és német nyelvű bíróválasztási prédikáció, végül a városházán tartott lakoma zárta le.30 A beiktatás szertartásában sűrűn keveredtek az új bíró isteni kiválasztottságát erősítő jelképek azokkal az erkölcsi elvárásokkal, melyeket a város bírójával, mint választott képviselőjével szemben elvárt. Jóllehet tudjuk, hogy némely esetben a lelkész és a megválasztott bíró által elmondott beszédet kinyomtatták, ezek közül egy sem maradt ránk, így a prédikációk szövegét nem tudjuk elemezni. A nyomtatványok leírásából azonban tudjuk, hogy Joannes Bocatius (Bock) kassai bíró beszédében elsősorban az e tiszttel járó felelősséget hangsúlyozta, de egyben utalt a tisztség isteni eredetére is.31 A kassai bíró beiktatásának ceremoniális elemei is az Istentől elnyert hatalomra utalnak, főként a trónszék alkalmazásánál, mivel az a szimbolikában minden szellemi és világi hatalom székhelye, annak jelenlétére és isteni eredetére utal. A felemelés (elevatio) szintén a tiszt Istentől való származtatását mutatja, de a felsorakoztatott egyéb szimbólumok (fával megrakott kocsi, céhmesterek üdvözlése) egyben a megválasztott felelősségére is utalnak, valamint hivatala tisztességtelen viselésének következményeire. Ez utóbbiak éppen a városi tisztújítás specialitását mutatják: a közösség általi hatalomátruházást és a felelősségre vonás lehetőségét. A város vezetőire átruházott isteni hatalom a használt tárgyi jelképekben is megnyilvánult. A hivatalviselők leköszönésekor a rítus egyik legfontosabb és elengedhetetlen része volt az adott tisztséghez tartozó jelképek letétele, melyet a tanácsterem asztalán helyeztek el, vagy egy másik helyiségbe vittek át. A Magyar Királyság nyugati részének városai kardot és pálcát használtak tisztség] elző tárgyként. E városok nagy többségében a városvezető bíró, valamint a világi végrehajtó hatalmat birtokló városkapitány kardot, a polgármester pálcát használt. Sopronban a polgármester és a bíró is pálcát használt, de mellettük a város és a városi kassza kulcsa is a jelképrendszer részét képezte. A felső-magyarországi régióban a város kulcsai töltötték be ugyanezt a szerepet. A jelképek mindegyike az Isten által bírt hatalom átruházására utal. A pálca a jogar, bot vagy buzogány jelképeiből alakult ki, és a katonai hatalmat éppen úgy szimbolizálta, mint az isteni hatalmat és így az igazságszolgáltatást. A kard az ítélkezésre utalt, amíg a kulcs az oldás és kötés hatalmához fűződő jelkép. A jelképek 30 Balogh 1989. 15. p; Demkó 1897. 367-369; Szyrocki-Gajek 1973. 31 Bocatius 1604; Serpilius 1637; Borsa 1983. No. 906; Szabó 1879-1898. II. No. 510.
