Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Reprezentációk
H. Németh István: Az uralkodói reprezentáció és az állam megjelenése...239 részben pedig a választott község vagy a teljes polgárság és a belső tanács közötti közvetítőként tulajdonítottak nagy fontosságot.26 A megválasztottak legitimitását a beiktatás ceremóniája erősítette meg. A beiktatás legfontosabb eleme ekkor a kivett erős eskü volt, eszmei háttérként pedig az Istentől elnyert hatalom jelképei álltak. Ahol a többi tisztviselő választására a következő napon került sor, a bíró először részleges esküt tett az őt megválasztóknak és a jegyzőnek, melyben ígéretet tett, hogy a város javát és előrehaladását fogja szolgálni. Ellenkező esetben még aznap beiktatták, és az esküre másnap került sor. Az ország nyugati részében lévő szabad királyi városok mindegyikében általános szokásként figyelhetjük meg, hogy a bírón (Pozsonyban a polgármesteren, Sopronban a polgármesteren és a bírón) kívül a többi tisztviselő a városházán tette le az esküt. Ezzel szemben a bíró (Pozsony esetében a polgármester, Sopronban mind a kettő) a város első embereként minden esetben a templomban, más városokban a városházán és a templomban is a jegyző vagy a plébános jelenlétében tette le az esküt. Mivel láthattuk, hogy a korabeli közbeszéd a választást a választók közbejöttével Istennek tulajdonította, ezért az egyházi eskü jelentősége egyértelmű: az a város vezetésével megbízottat is erősebben kötötte, mint a városházán tett egyszerű eskü. A választott testületek esetében szintúgy nagyon erős volt a megválasztottak egyházi megerősítése: Szentgyörgyön a választás után a választók a templomba vonultak, hogy ott misét hallgassanak, majd a városházán tették le az esküt.27 A bíró eskütétele ezzel szemben minden esetben a templom főoltára előtt a keresztre vagy az evangéliumra történt. Sopronban az esküket megelőzően prédikációban hívták fel az új tisztviselők figyelmét a lélek tisztaságára és tisztük becsületes elvégzésére.28 Az eskü letételének végén minden esetben az egyházi rituáléban záróénekként használt Hymnus Ambrosianus, vagyis a Te Deum hangzott el, majd ennek végeztével a városokban bevett szokás volt, hogy a megválasztott legfontosabb személyeket (bíró, polgármester, kapitány) a választók ünnepélyesen a házukig kísérték.29 Kassán a bíró beiktatása szinte külön színjátéknak tűnik, amelyben sokasodnak a bíró legitimitását erősítő és a kötelességére figyelmeztető jelképek. A megválasztott bírót ugyanis a választópolgárság a dóm melletti temetőbe kísérte, ahol a mestersége jelvényeivel ékesített céhtagság üdvözölte és ajándékokkal, többek között egy hatlovas, fával megrakott kocsival halmozta el. Ez utóbbi azt szimbolizálta, hogy ha a bíró városát elárulná, ezzel a fával égessék 26 Németh 2007. 61. p. 27 MNL OL E 34 (Prot. div. rel. rest. civ.) pag. 42-54, 577. p. 28 Kolosváry-Óváry 1885-1904. V/2. 165. p. 29 Németh 2007. 68. p.
