Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
DOBSZAY TAMÁS A VÁROSOK ORSZÁGGYŰLÉSI SÚLYÁNAK VÁLTOZÁSAI A RENDISÉG UTOLSÓ FÉL ÉVSZÁZADÁBAN A városoknak a kései rendiség politikai életében betöltött csekély szerepe, hátrányos helyzete és negatív megítélése a reformkorban kapott formális megerősítést, ekkor került sor diétái szavazatjoguk korlátozására, és rögzült kedvezőtlen üléstermi elhelyezésük. A változásnak több magyarázata is elhangzott egykorúan és a történetírásban egyaránt. A városok az önző nemesi kiváltságőrzésben látták háttérbe szorításuk okát, s ezt reformer megyei követek is emlegették. Nemesi oldalról azonban egykorúan azt is hangoztatták, hogy a városok kormánytól függő helyzete, valamint merev, „oligarchikus” és „bürokratikus” belső politikai szerkezetük folytán követeik nem a polgárságot, hanem a magisztrátust vagy épp a kormány akaratát képviselik. Ez aztán indok és ürügy gyanánt szolgálhatott a nemesség számára a városok jogainak korlátozásához. Bizonyos, hogy a magyar nacionalizmus jelentkezése és megerősödése a hazai politikai életben szintén hozzájárult a városok megbélyegzéséhez, hiszen a jelentős hányaduk, sőt az állományuk épp legrégebbi és legtekintélyesebb részét képező települések lakossága vagy vezető elitje német nyelvű volt. A megyék e kormányhű réteg nemzeti és alkotmányos elkötelezettségét is kétségbe vonták. Ezeket az egykorú érveket hangoztatja a történeti irodalom is.1 Ám a fentiek mellett a rendi diéta intézményi változásai, sőt maga a népképviseleti eszme megjelenése is hozzájárult a városok országgyűlési pozíciójának módosulásához. Nemcsak az egyes politikai szereplők egymáshoz való viszonya, ellenérzései; de önmagában a diéta szervezetének módosulása, többféle munkaformája és az azokhoz igazodó különféle tanácskozási módozatok jelen-1 A reformkori városok háttérbe szorított diétái helyzetére, ennek okaira és az ezzel kapcsolatos vitákra a legfontosabb irodalom: Bácskai 2006. 16, 27-29. és 34-35, 21-25. p; Bánk 1914. 11, 14-15. p; Csizmadia 1943. 91-95. és 129-133. p. A városok tudatos háttérbe szorítása: 103-125. p. A nemesi szűkkeblűség és gyanakvás: 91-95, 100-103, 115, 127-128. p. Az idegen nyelvűség keltette ellenérzések: 114-115. p; Az antidemokratikus belső szerkezet és követválasztás kapcsolata: 116,129. p. A kormány befolyása: 96-97. p. Czoch 1998, 2006. (A városi lakosság nemzetiségi összetételére vonatkozó bírálatokra); Gárdonyi 1926. 103-126. Kállay 1998. 11-26. kül. 11-12. és 18. p; Kérészy 1906. 51-58. p; Oszetzky 1935. Gyenge diétái pozíciójuk: 57-59. p; Függésük a kormánytól: 70-71. p; Zárt belső politikai rendszerük: 70-75. p; Szőcs 1996; Takáts 1932. 1. 68- 72. p. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv xv. 2020. 219-231. p.
