Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
220 Az érdekérvényesítés eszközei tőségének átsúlyozódása, továbbá a döntéshozatali mechanizmus átalakulása, a szavazás térhódítása is okozhatta a városok pozícióinak változását. Ez utóbbi tényezők vizsgálata a dolgozatunk feladata. Ismeretes, hogy a reformországgyűléseken az összes város véleményét egyetlen közös szavazattal vették figyelembe, míg a megyékét külön-külön, egyenként számították. Ez a gyakorlat társadalmi súlyukhoz képest is rendkívül csekély, alárendelt politikai befolyást engedett a negyedik rendnek számító városoknak, amelyek - érthetően - hevesen tiltakoztak ez ellen. „Visszakövetelve” egyenkénti szavazatjogukat hivatkoztak az 1608. évi törvényre, amely minden felsorolt résztvevő, így az ő számukra is voksot (szót és szavazatot) biztosított.2 A városok tiltakozását és igényeit ugyan a megyei követek egy része is indokoltnak találta, ám az országgyűlés általános rendezéséig nem adtak nekik szerepükhöz méltó befolyást. Hivatkoztak arra és tartottak attól, hogy a csaknem félszáz város és a hasonló számú nemesi megye akarata így azonos erővel bírna, sőt - mivel a városok száma könnyebben növelhető, mint a megyéké - az erőviszonyokat akár meg is lehet billenteni a nemesség képviselete rovására. Kifogásolták továbbá a városok erős függését a királyi kamara hatalmától, valamint antidemokratikus belső viszonyaikat, amelyek révén nemhogy a teljes lakosság, de még a polgárság sem szólhatott bele a követ megválasztásába, a tevékenységét megszabó utasítás kialakításába. A nemesség küldöttei szerint a városok belső viszonyainak rendezése és autonómiájuk biztosítása, s ennek keretében követküldési és követutasítási gyakorlatuk átalakítása hiányában a városok által igényelt egyenkénti szavazat szinte kizárólag a helyi elit és a királyi hatalom befolyását növelné, de nem a városi polgárságét. A városok pozícióváltozása az üléstípusok szerepének módosulása mentén Maga a szavazatjog korlátozása meglehetősen későn következett be. Gárdonyi Albert és Szőcs Sebestyén elemzése3 1825 és 1832 között végbement fejleménynek tekinti; előbbi főként a nemesi hatalmi terjeszkedéssel magyarázza, utóbbi emellett úgy látja, a kialakuló helyzet oka, hogy a megyei követek magántanácskozásából kifejlődött kerületi ülések szavazási gyakorlata tevődött át a hivatalos plenáris ülésekre. Ezeken a kerületi üléseken ugyanis a megyék egyenkénti szavazata mellett a csupán meghívottként részt vevő városok véle2 Folyamodványuk a királyhoz 1835-ben: Takáts 1932. 1. 86-87. p. 3 Gárdonyi 1926. 103, 109-111. p; Szőcs 1996. 16-29. és a jegyzetekben a 216-217. és 220-226. p.
