Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
182 Az érdekérvényesítés eszközei mást nem követelhetett tőlük. A prefektus feladata volt ellenőrizni, hogy a bányászok a könnyítés ellenére is hasznosan végezzék a munkájukat.19 Hasonló indoklással erősítette meg Bethlen Gábor 1616-ban a város teljes exemptiójára20 vonatkozó kiváltságát, eszerint a városlakóknak nem kellett cenzust, taxát és contributiót21 fizetniük, de mindezért cserébe kötelesek voltak szorgalmasan művelni a bányákat, és évente 100 nehezéknek megfelelő mennyiségű nyers ércet beadni.22 A térségben fellépő munkaerőhiány felszámolása érdekében is hasonlóan járt el: egy régebbi kiváltságot erősített meg, miszerint Abrudbánya nem köteles a városba szökött jobbágyokat a földesuruknak kiadni, nehogy munkások nélkül maradjanak a bányák.23 Ugyancsak Bethlen nevéhez kötődik, hogy az alsó-magyarországi bányavárosokból többek között Abrudbányára telepített német bányászokat különös védelemben részesítette.24 A bányászathoz szükséges famennyiség utánpótlásáról már a 15. századi oklevelek is gondoskodtak, szabad erdőhasználatot biztosítottak egy bizonyos területen (Verespatak és környéke) belül.25 Az erdőhasználati jog megerősítésére a fejedelmi korban nincsen közvetlen adat, csak egy 1602-ben tett tiltásból derül ki, hogy ilyennel is bírtak a városlakók.26 Ugyancsak a város kivételezett helyzetét, a nemesércbányászatban betöltött fontos szerepét bizonyítja, 19 MNL OL F 234 V. szekrény Fasc. 346. D. Báthory Gábor ezen felül minden korábbi kiváltságukat megerősítette (az eredeti oklevél nem maradt fenn, egy 18. századi regeszta tudósít erről). MNL OL F 234 V. szekrény Fasc. 53. O. 20 Teljes exemptio alatt azt értjük, amikor egy adott település teljes mentességet kapott a kincstárnak, mezőváros esetében a foldesurának, egyházi intézménynek kötelezően fizetendő vagy beadandó adó, terményszolgáltatás alól. A teljes mentességért cserébe a központi hatalom mindig elvárt valamilyen fajta ellenszolgáltatást. Ez a bányavárosok esetében általában a nyersfémadás kötelezettsége volt. 21 Cenzuson a kora újkorban egyrészt a földesúmak fizetendő földadót értették, illetve ide számolták az országadóját, azaz a rovásadót, amivel az erdélyi városok a mindenkori erdélyi fejedelemnek tartoztak. Utóbbit a szabad királyi városok általában egy összegben adózták le, Szent Márton napján, ezért is hívták a forrásokban Szent Márton napi adónak. A taxát ugyancsak az egy összegben fizetett adóra értették, ezzel általában a mezővárosok tartoztak uruknak. A legtöbb erdélyi bányaváros mezőváros révén éves taxát fizetett a fejedelmi kincstárba. A contributio hozzájárulást jelentett, ide tartozhatott a beszállásolás kötelezettsége, a fuvarozás vagy éppen a postai szolgálat is. 22 MNL OL F 234 Fasc. 346. D. Az arany beszedéséért Jezemiczky János számvevő (exactor rationum) volt a felelős, neki kellett szemmel tartania, hogy az abrudbányaiak tényleg beadják-e a megkövetelt mennyiséget. 23 Idézik Tóth 1951.21. p. 24 Az eredeti irat sajnos nincs meg, így csak egy rövid, 18. századi regesztára hagyatkozhatunk. MNL OL F 234 V. szekrény 53. fasc. O. 25 MNL OL DL 29411. 26 Erdélyi káptalan jegyzőkönyvei II. Nr. 37.
