Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
Mátyás-Rausch Petra: Bányavállalkozó nemesek és bányapolgárok... 183 hogy már aló. század közepe előtt működött a városban egy, az arany kémlelésére és olvasztására alkalmas officina, a városlakóknak pedig joguk volt arra, hogy ott finomítsák a kitermelt aranyat, nem kellett elvinniük a szebeni bányakamarába.27 „Aequitas communis”28 A fentiekben bemutatott kiváltságok javarészt a bányászati termelés könnyítését, az abból származó haszon - és ezáltal a kincstár bevételeinek - növelését szolgálták. Ezzel párhuzamosan azt is szabályozni kellett, hogy a bányászat javaiból részesülők (utilitatem montanarum nostrorum habentes)29 milyen módon, arányban viseljék a közterheket, vegyenek részt a város fenntartásában. A kényes egyensúly fenntartására mindkét fél, esetünkben a mindenkori városvezetés, mind a kiváltsággal bíró csoport figyelt, és a megbillent arányokat megpróbálták mihamarabb visszarendezni. A fentiek szellemében járt el az abrudbányai városvezetés, amikor megbízottjait a gyulafehérvári káptalan elé küldte, hogy tiltakozzanak egy, a város kiváltságait sértő szerződéskötés ellen. A benyújtott tiltakozás szerint a jelentős vagyonnal rendelkező Vajda Márton özvegye és vejei úgy osztoztak meg az örökségen, hogy az sértette a város bizonyos kiváltságait, ki akartak bújni a közterhek viselése alól, és a köteles szolgálatot sem akarták megváltani. A városvezetés úgy érvelt a káptalan előtt, hogy ha valaki részesedik a bányászat nyújtotta haszonból, akkor viselje is a terheket, mint minden más mezővárosi polgár.30 Az abrudbányai városvezetés a többi erdélyi mezőváros városi tanácsához hasonlóan járt el,31 és törekvéseit minden bizonnyal siker koronázta, legalábbis erre enged következtetni egy 1619-ből fennmaradt tanúvallatási jegyzőkönyv. Ebben arról kérdezték a tanúkat, hogy néhai More Zsigmond, aki a fent említett Vajda Mártonná egyik veje volt - nemesi származású volt-e, és adózott-e javai után Abrudbányán. A tanúk egybehangzóan azt vallották, hogy nemesi kiváltságokkal bírt, de egyéb tekintetben hasonló volt a többi városlakóhoz.32 Eszerint More Zsigmond 1592 után minden bizonnyal viselt bizonyos mezővárosi köz27 Az erdélyi fejedelmek királyi könyvei II. Nr. 48, 70. Az arany finomítási eljárását frisselésnek nevezték. 28 MNLOLF 17 CA A Nr. 9. 29 Uo. 30 Uo. 31 Vő. Szász 2009. 201 -202. p. 32 MNL OL F 234 IX. szekrény Fasc. 57. T secundo.
