Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
132 Az érdekérvényesítés eszközei val a kolozsváriak földjei (majorjai) víz alá kerültek. Sőt a Magyar utcában, a Szent Péter egyháznál a plébános malma is teljesen befagyott, és egyet sem fordulhatott, mint ahogy kiderült a konventi requisitorok által felvett tanúvallomásokból.44 Ugyancsak konventi „közreműködéssel” intézte a város a Kolozsmonostorra telepített jezsuitákkal szembeni peres ügyeit. így 1607-ben a főbíró és a királybíró kérésére Szentiványi György és Kövendi Mátyás requisitorok Szőrös Mátyás és Balásfi Bálint esküdt polgárokkal a kolozsmonostori kastély praefectusához, Egri Györgyhöz szálltak ki, hogy felvegyék egyrészt a városi esküdtek ajánlatát, másrészt Egri erre adott válaszát arról, hogy hajlandók-e a jezsuiták a város részére átengedni azon földek jövedelmét, melynek használatától a konvent előtt tiltották őket már 1604-ben.45 A kolozsvári vonatkozású „magánjogi” bejegyzések nagyobb része a városi javak öröklési rendjéhez köthető. Az 1603-ban törvényben is lefektetett örökösödési jog a végrendelkezés jogát csak a szerzett javakra tartotta fenn, kimondva, hogy „valakinek őstől maradtat ne hagyjanak az, kit ő nem keresett”, mert az ilyen rendelkezésnek semmi ereje nem lehet.46 Ezért az örökhagyó kolozsvári polgár többnyire csak akkor tekintette szükségesnek az írásbeli akaratnyilvánítást, amikor nagyobb szerzett vagyonnal rendelkezett, és azt nem vagy nem csak törvényes örököseinek szánta. A kolozsvári polgár végrendelkezését már a szekularizáció előtt is a város joghatóságától független intézménnyel, a konventtel foglaltatta írásba, és ez a gyakorlat a hiteleshely Kolozsváron való újjászervezése után ismét felelevenedett. Már 1580-ból találtunk példát arra, hogy Szegedi Anna polgárasszony férjének, Nagy Gáspárnak hagyta a debreceni Cegléd utcában levő ház őt illető harmadrészét, illetve a kolozsvári Farkas utcában épült ingatlanát és minden ingóságát.47 Az örökségből kizárt rokonság természetesen nem hagyta jóvá Szegedi Anna végakaratát, testamentuma ellen 1583-ban tett tiltást Szabó Mátyás, Katalin nevű felesége és fiai nevében.48 Fejérvári József rendelkezése egyértelműen azt támasztja alá, hogy a kolozsváriak akkor foglaltatták írásba testamentumukat a konventtel, amikor valamilyen módon a városi jog megkerülésével akarták érdekeiket érvényesíteni. Fejérvári a városban álló házának örökösévé feleségét tette, kikötve, hogy újbóli házasságáig az asszonyt a „város törvénye szerint” ne rekeszthessék ki javaiból, amikor viszont férjhez megy, a város törvényét kövessék, addig pedig 44 KNLt, Kolozsvár város It., A2 Fase. VII., nr. 29-42. 45 Uo. nr. 44. 46 Kovács Kiss 2005. 82-88. p. 47 Bogdándi 2018. 267. sz. 48 Uo. 415. sz.
