Kenyeres István (szerk.): Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv XV. - Urbs 15. (Budapest, 2021)
Az érdekérvényesítés eszközei
Bogdándi Zsolt: A kolozsmonostori konvent... 133 testamentumát „senki fel ne boncha se biro se tanach”.49 Több bejegyzés tanúskodik arról, hogy a törvényes örökösök nélkül elhunytak jószágai a Báthory István fejedelem által adott kiváltságok értelmében a várost illették meg.50 A városi közösség akkor is fellépett, ha valaki házát kényszerből nemesnek kívánta elidegeníteni. 1579-ben a város közös pénzéből 50 magyar forintot kölcsönöztek Besán Annának, hogy az Torda utcai, a tordai kis ajtó melletti kőházát a város szabadságainak kárára idegen nemeseknél ne vesse zálogba, hogy kiválthassa török fogságba került fiát.51 Két évvel később, 1581-ben Thúri György özvegye, Erzsébet Széna utcai házát és egy szőlőjét kötötte le a városnak 150 forinton azért, hogy német rabságban levő fiát kiválthassa.52 A városi tisztségviselők, a respublika tehát a közjó érdekében lépett fel a konvent közreműködésével, Kolozsvár magisztrátusa pedig felelősséggel járt el. Erre 1580-ból van egy érdekes esetünk: Veres Péter esküdt polgár özvegye, Katalin, illetve néhány magyamádasi jobbágy azt vallotta, hogy a holdkóros és tébolyodott magyamádasi Bojtár Jakab berontott az említett Katalin házába, akit boltjában, a portékái között talált, szitkokkal illette, és kezet emelt rá; meg is ölte volna, ha az asszony ott lévő fia meg nem védelmezi. Ezért a tettéért Bojtárt a kolozsvári bíró kezére adták és fővesztésre ítélték, az asszony azonban megkegyelmezett életének és szabadon engedtette azzal a feltétellel, hogy soha többet ne tegye be lábát Kolozsvár városába.53 Ekkor lépett színre a kolozsvári főbíró, Budai Tamás, aki kijelentette, hogy ő ugyan átadja az asszonynak az említett jobbágyot, annak gondját többet nem viseli, és felelősséggel nem tartozik érte, de ha miatta a városban tűz ütne ki - mint ahogy korábban megesett - az asszonyt törvény útján fogja keresni.54 Ismeretes, hogy a középkorban és a kora újkorban a polgárságot demográfiai deficit jellemezte. A kolozsvári népességhiányt a török elől menekülő népáradat részben pótolta, de állandóbb utánpótlást jelentettek a tágabb környék nemesi birtokai. Az 1576-tól újra vezetett konventi protocollumokba egyre nagyobb számban vezettek be jobbágyfelszabadításokat, ami egyértelműen jelzi a növekvő társadalmi mobilitást, Kolozsvár fokozott vonzerejét, mellyel a tágabb környékbeli jobbágyság értékesebb elemeit magához vonta, és egyúttal a parasztság kezén levő tőkét is beszippantotta.55 A jobbágyfelszabadításoknak 49 50 51 52 53 54 55 MNL OL F 15 15. kötet föl. 5r után, számozatlan lapokon. Bogdándi 2018. 87. sz. Uo. 224. sz. Uo. 324. sz. Uo. 248. sz. Uo. 243. sz. A Kolozsvárra költöző jobbágyság kérdéséről ld. Bogdándi 2012a. 68-87. p.
