Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Bodovics Éva Judt: Kié itt a (köz)tér? A folyómeder mint köztér használatának gyakorlata Miskolcon a 19. század végén
74 Tanulmányok Egyéb felhasználás A városban nemcsak a szennyvíz-, hanem az ivóvízhálózat sem volt kiépítve, így a tűzcsapok is hiányoztak. Tűz esetén, ami meglehetősen gyakran fordult elő a korszakban, a tűzoltók a Szinva vizét használták tűzoltásra. Elrendelték, hogy ilyenkor a tűzhöz legközelebbi zsilipet le kell engedni, míg a többit fel kell húzni, hogy a víz a szükséges helyen összegyűlhessen. De a tűzoltást segítették a hidakhoz épített vízlejárók is.14 A városi utak locsolását is többnyire a Szinva vizéből oldották meg, amire részben az utak tisztán tartása, részben pedig a nagy por miatt volt szükség. Ám nem mindig volt hatékony a módszer, ugyanis a patak szennyezett vize a locsoláshoz használt fecskendőt gyakorta eltömítette.15 A század vége felé az energiaszükséglet növekedésével az az újító gondolat is felmerült, hogy esetleg a Szinva vizét használhatnák villamos áram előállítására is.16 Ez az elképzelés végül nem valósult meg. Konfliktusok a víz- és mederhasználat kapcsán Láthattuk, hogy a felhasználás repertoárja meglehetősen széles volt; sokan és egyszerre használták ennek a nem túl nagy pataknak a nem túl jelentős vízmennyiségét. A vízhasználók erősen függtek egymástól, a hatékony működés érdekében szoros, a mások érdekeit is figyelembe vevő együttműködésre lett volna szükség. Erre azonban ritkán került sor. Elég volt egyetlen hiba a gépezetben, egyetlen olyan ember, aki saját érdekeit a többiek elé helyezte, s máris előállt a konfliktushelyzet. A legtöbb nézeteltérés természetesen akkor adódott, amikor a megszokottnál jóval több, vagy éppen sokkal kevesebb volt a víz a mederben. A túl sok víz legtöbbször az áradások, árvizek számláj ára írható, ugyanakkor alacsony vízállást nem csupán az aszályos időjárás eredményezhetett. Több alkalommal is előfordult, hogy a számos vízfelhasználó közül valaki(k) - saját hasznuk érdekében s nem törődve másokkal - a kelleténél jóval nagyobb mennyiségben vont(ak) ki vizet a mederből. Ilyenkor a patak alsóbb szakaszán lévőknek már nem maradt elegendő vízmennyiség. A bosszús vízfelhasználók ilyen esetben a városhoz fordultak jogorvoslatért. Ez legtöbbször hatékonynak is mutatkozott, és sikerült megoldani a problémát. Ha viszont az első szint nem bizonyult 14 MNLBAZML IV. 1905.b 915/1882. 15 Borsod, 1873. augusztus 28. 16 Borsod, 1882. január 25.
