Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Ordasi Ágnes: Térfoglalás. A fiumei(?) Delta megszerzésének stratégiái
60 Tanulmányok Wickenburg István a határrendőrség hatáskörének a Deltára való kiterjesztésére vonatkozó tervei legalább ennyire utópisztikusnak bizonyultak.76 A telekkönyvi rendezésekkel kapcsolatban már gyakorlati intézkedések is történtek, és ezért jóval több bonyodalmat eredményeztek. A horvát hatóságok a magyar kormány megkérdezése nélkül az 1897-ben az új telekkönyvi betéteknek alapul szolgáló kataszteri térképen a Delta-farakhely mellett a Baross-kikötő mólóját, hullám- és zárgátját is mint Susak-Trsat községhez tartozó részeket tüntették fel. Plósz Sándor igazság- és Lukács Béla pénzügyminiszter77 a Baross-kikötőre és annak tartozékaira támasztott horvát igényeket vélte felfedezni az intézkedés mögött:78 figyelmeztettek, hogy ezen az elven a horvátok akár az egészen az osztrák határig terjedő fiumei tengerészetet is magukénak vallhatták.79 Válaszlépésként szorgalmazták, hogy a vitásság jelzésével a Fiumara-Deltát, a Baross-kikötőt és a mólókat a fiumei telekkönyvbe is vegyék fel, a bántól pedig ezen területek azonnali törlését követelték.80 Előterjesztésük természetesen a fiumei elit körében is nagy népszerűségnek örvendett. A bán azonban nemleges választ adott a kérésre, és kifejtette, hogy e területek sosem tartoztak a kikötővároshoz.81 A magyar minisztériumok végül mégis keresztülvitték a fiumei kataszter és telekkönyvek kiigazítását, mire a bán tiltakozott.82 Teodor Pejacevié nemtetszését egyfelől az egyre izgatóttabb horvát közvéleménnyel, másfelől azzal indokolta, hogy a fiumei képviselőtestület már 1857-ben sem emelt kifogást az ellen, hogy a Deltán található egyetlen ingatlant továbbra is a horvát telekkönyvben szerepeltessék.83 További érvként merült fel, hogy a magyar kormány is elismerte a horvát bíróság hatáskörét, valamint hogy a Delta horvát részen áradmányokból keletkezett terület, így 76 DAR JU 5. Ált. ir. 4608/1910; MNL OL K 26 873. cs. 1910. XXVII. t. 7471/1910. Wickenburg alternatív megoldásként a pénzügyőrség vagy a kikötői révrendőrség alkalmazását javasolta. 77 MNL OL K26 873. cs. 1910. XXVII. t. 2735/1906.290. a. sz. XXV. t. 8469. SZ./1903. PM. Megjegyezendő, hogy 1896-ben a hibásan szerkesztett telekkönyvi térképeket Zytorszky Vilmos felmérési felügyelő a pénzügyminiszter előzetes engedélye nélkül hagyta jóvá, s mivel felsőbb hatóságát később sem értesítette, a miniszter saját bevallása szerint csak 1903-ban szerzett tudomást az esetről. 78 A MÁV Igazgatósága már korábban is fellebbezni akart a horvát intézkedések ellen, azonban a belügyminiszter álláspontja szerint a telekkönyvek a Fiume és Susak közti vitás határkérdésre nem rendelkeznek jogi hatállyal, így gyakorlati veszélyt nem jelenthetnek. 79 MNL OL K 26 873. cs. 1910. XXVII. t. 3155/1906. 290. a. sz. XXV. t. 80 Uo. 2735/1906. 290. a. sz. XXV. t. 42584.1. sz.-hoz/1905.I.M. 81 Uo. 2735/1906.290. a. sz. XXV. t. 82 Uo. 7364/1899. 5205. a. sz. XXXI. t. ad 7364/1899.; Uo. 776/1907. 776. a. sz. XXVII. t. 3986/eln./1906. Horvát bán a Min.eln-nek. Fordítás. 83 Uo. XXVII. t. 7364/1899. 5205. a. sz. XXXI. t. ad 7364/1899.
