Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Ordasi Ágnes: Térfoglalás. A fiumei(?) Delta megszerzésének stratégiái
Ordasi Ágnes: Térfoglalás 61 azok egyértelműen Horvátország részét képezik.84 Noha ezt s az ehhez hasonló érvelést általában a magyar belügyminiszterek is magukévá tették,85 Susaknak később mégis betétkiigazítási pert kellett indítania Fiume, az államvasutak és a kincstár ellen.86 A kutatás jelen állása szerint úgy tűnik, a gyakori levélváltások és a telekkönyvek szerkesztése a mindennapos gyakorlaton egyáltalán nem változtatott: a Delta hovatartozását továbbra sem sikerült eldönteni, és továbbra is a horvát hatóságok joga érvényesült felette. A horvát és a magyar felek problémakezelése közti különbséget találóan foglalta össze egy Nákó Sándor kormányzó nevében írt jelentés. „Míg a magyar álláspont kimerült a jelzett terület Fiúméhoz való tartozandóságának minden egyes előfordult s alkalmasnak látszó esetben való hangoztatásában, addig a horvátok a nevezett terület feletti közigazgatási és különösen a rendőri szolgálatot, minden illetékes döntés bevárása nélkül tényleg magukhoz ragadták, s az egyes felvetődött konkrét esetek alkalmával hangoztatott mindennemű tiltakozás dacára, a közigazgatási és közrendészeti teendőket, sőt újabban a törvénykezés körébe vágó hatásköröket is a Deltának nevezett alluvialis területen tényleg el is látják; - bár meglehetősen kétes értékű eredménnyel, és szerény eszközökkel, látszólag csakis a jogfenntartás és jogfolytonosság elvének megőrzését tartva inkább szem előtt.”87 A problémakezelési taktikák és stratégiák tekintetében a világháború vége új helyzetet teremtett. A Delta hovatartozásának dilemmája a mindennapossá váló katonai összeütközések mellett az úgynevezett Fiume-kérdés keretein belül nemzetközi szintre került. Miután a magyar kormány a trianoni szerződésben hivatalosan is lemondott a városról, az olasz és a szerb-horvát-szlovén kormány az 1920. november 12-én megkötött rapallói szerződésben a Fiumei szabadállam létrehozásáról határozott. A döntés azonban újabb aggályokat vetett fel. Egyfelől Gabriele d’Annunzio szembeszegült a megegyezéssel, ami a fiumei Véres Karácsonyhoz vezetett,88 másfelől pedig ismét aktuálissá vált a corpus separatum fogalmának és a Fiumei Szabadállam határainak meghatározása. A kérdést átmenetileg az 1924-es római szerződés rendezte, majd végül a II. vi84 Uo. XXVII. t. 4478/1905. 81. a. sz. XXV. t. 239/1904. Fordítás. 85 Uo. 18762/1897. 3283. a. sz. VI. t. 96611 .sz./I. 86 Uo. 2735/1906. 290. a. sz. XXV. t; Pör a Delta miatt. Budapesti Hírlap, 1909. október 1. 87 DAR JU 5. Ált. ir. 342/1908. 377. d. 88 Az olasz kormány és Fiume közt kitört „testvérharc”, amely következtében végül D’Annunzio 1921 januárjában elhagyta a várost.
