Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Ordasi Ágnes: Térfoglalás. A fiumei(?) Delta megszerzésének stratégiái
Ordasi Ágnes: Térfoglalás 59 előre nem került elő, a miniszterek levelezéseiből sejteni lehet, hogy a megoldáshoz nem vitt közelebb.70 Ugyancsak a történelmi érvek tértek vissza 1921-ben Attilio Depoli oktatási felügyelő a Fiumei Szabadállam ideiglenes kormánya támogatásával megjelentetett II confine orientale di Fiume e la questione del Delta e della Fiumara (Fiume keleti határa és a Delta, valamint a Fiumara kérdése) című röpiratában. Depoli munkájában kitért a Fiumara szabályozására, a Delta feltöltésére, a területek vitatott jogállására, és megállapította, hogy a történelem folyamán Fiume városának joghatósága a város területe mellett annak környékére is mindig kiterjedt. Depoli hangsúlyozta, hogy állítását az is igazolja, hogy a város a hozzátartozó kikötők nélkül nem felelhetett volna meg rendeltetésének, s máskülönben a magyar állam sem döntött volna a Baross-kikötő horvát területen való felépítése mellett. A szerző Mária Terézia 1779. évi diplomájából levezetve azt is nyomatékosította, hogy a város és a kikötője e fogalmon belül szoros és elválaszthatatlan egységet képez, így a délszlávok igénye a Deltára és a Baross-kikötőre nemcsak felháborító, de teljesen jogtalan is. Depoli szerint e területek hovatartozásáról a rapallói szerződés egyértelműen a Fiumei Szabadállam javára rendelkezett, ezért a határ önkényes megváltoztatása e nemzetközi szerződés felrúgását jelentené.71 A Delta megszerzésére a történelmi fejtegetéseken kívül más módszereket is alkalmaztak. A legismertebb példa erre, hogy az eredetileg a kincstár (horvátországi) tulajdonát képező terület felett 1883-tól a Tengerészeti Hatóság rendelkezhetett, majd 1887-ben a MÁV Igazgatóságát kisajátítási joggal ruházták fel.72 Szintén megemlítendő Zichy Ágost esete, aki a Deltáért cserébe egy hasonló nagyságú feltöltött részt kívánt ajánlani a horvátoknak. Javaslata mellett azzal érvelt, hogy a forgalom növekedése hamar a terület roppant felértékelődéséhez és még nagyobb jogi konfliktusokhoz fog vezetni, ezért a cserét minél előbb meg kell ejteni.73 Ennek ellenére az 1884. évi megegyezés pontjaira hivatkozva a horvát bán és a miniszterelnök is elutasította az előterjesztést. Perczel Dezső belügyminiszter adásvételi,74 valamint Nákó Sándor75 és 70 Hasonlóan nem ismert a helye a minisztérium által több alkalommal is bekért 1885-ös fiumei anyagoknak sem. Az iratok eltűnéséért 1907-ben a fiumei képviselőtestületet vonták felelősségre, és „hanyagságukat” állítólag szankcionálták. 71 Depoli 1921. 72 MNL OL K 26 873. cs. 1910. XXVII. t. 7364/1899. 5205. a. sz. XXXI. t. ad 7364/1899. 73 DAR JU 5. Ált. ir. 18.eln/1886. 74 MNL OL K26 873. cs. 1910. XXVII. t. 18762/1897. 3283. a. sz. VI. t. 75 DAR JU 5. Ált. ir. 1242/1907. I. osztály. 2. alosztály. 384. a. sz.
