Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Ordasi Ágnes: Térfoglalás. A fiumei(?) Delta megszerzésének stratégiái
58 Tanulmányok miniszter pedig a fiumeiek érvelését arra alapozva utasította el, hogy közjogi ügyekben a magánjogi törvények nem érvényesek.63 A kormányzóság részéről Egan Lajos - még kormányzósági tanácsosként és közgazdasági előadóként - ugyancsak ehhez az állásponthoz csatlakozott. Noha határnak ő is a Recinafolyó közepét tekintette,64 1903-ban terjedelmes nyilatkozatában tiltakozott minden olyan felvetés ellen, amely (a szerinte tévesen vitásnak jelzett) Delta hovatartozásáról törvényhozási úton, a magyar országgyűlés és a horvát szabor közreműködésével kívánt dönteni. Egan úgy vélte, hogy a horvát birtok- és tulajdonjogi fenntartások kizárólag magánperek keretein belül tárgyalhatok, a különböző horvát, magyar és fiumei hatóságok konfliktusai pedig „egyszerű határközi összeütközésekké törpülnek”.65 Ezzel szemben az igazságügyi tárca eltérő álláspontra helyezkedett, és Erdély Sándor miniszter vezetése alatt a Delta ügyében határozott kutatási programot hirdetett meg. Az igazságügyminiszter egy, a fiumei telekkönyvi hivatal irodájában látott 1825-ös falitérképre hivatkozva66 felszólította Pauler Gyulát, az Országos Levéltár főlevéltárnokát, hogy a terület hovatartozását eredeti források alapján állapítsa meg.67 Pauler kutatásai azonban biztos források hiányában továbbra sem világíthatták meg egyértelműen a kérdést, és újabb feltételezéseket szültek.68 Többek közt azt, hogy a bizonyító erejű dokumentumokat a horvátok szándékosan Zágrábba szállíttatták. A báni kormányzat esetleges rosszhiszeműsége elkerülése érdekében az eltűnt iratok felkutatásával később Fest Aladárt, a fiumei főgimnázium „a közönség előtt történész hírében álló” igazgatóját mint magánembert bízták meg.69 Bár a Fest-féle jelentés egy63 Uo. 18762/1897. 3283. a. sz. VI. t. 9661 l.sz./I. B.M. 64 Vagyis horvát állásponttal szemben nem a Fiumara-csatorna közepét tekintette határnak, így a Deltát fiumei területként kezelte. 65 AMSF FPF FA RZ 4522/1904. 66 MNL OL K 26 873. es. 1910. XXVII. t. 2735/1906. 290. a. sz. XXV. t. 42584.1. sz.hoz/1905.I.M. 67 Uo. XXVII. t. 74/1901. XXXI t. 74. a. sz. 60333/900. sz./I. Erdély Sándor úgy vélte, hogy a Fiumara (Recina)-folyó régebben a susaki hídnál vagy a Scogliettonál torkolt a tengerbe, és csak addig a pontig képezte a határt. A miniszter azt is hangoztatta, hogy eszerint a Fiumara-csatorna nem lehet a Recina régi természetes medre, hanem csakis a folyó vízének lefolyása és a hajózás lehetővé tétele érdekében a Recina torkolatáig ásott csatorna. így a torkolaton túl képződött Deltára már az alluviumokra vonatkozó szabályok kell, hogy érvényesek legyenek, s ezért Fiúmét illetik meg. 68 MNL OL K 26 873. cs. 1910. XXVII. t. 1349/1900. 1349. a. sz. XXXI. t. 15528. sz. a-hoz 204/1900.sz. levéltári jelentés másolata. 69 Uo. 1540/1904. 81. a. sz. XXV. t. 47. sz. ad 1540. ME. II.
