Varga László - Lugosi András (szerk.): URBS. Magyar Várostörténeti Évkönyv XIV. - URBS 14. (Budapest, 2020)
Tanulmányok - Ordasi Ágnes: Térfoglalás. A fiumei(?) Delta megszerzésének stratégiái
Ordasi Ágnes: Térfoglalás 53 ték a Delta-ügy rendezésének, Erdély Sándor igazságügyi miniszter már közel sem kizárólag pragmatikus oldalról közelített a kérdéshez. Állásfoglalásaiban a magyar kormány felsőbbsége, valamint az állam csorbíthatatlan tekintélyének elve is helyet kapott, így a dilemmát presztízskérdéssé emelte. Erdély Deltához való ragaszkodását tovább árnyalja, hogy Fiumében az állam központosítását célzó úgynevezett Bánffy-féle törvényeket épp ebben az időben vezették be, s így elképzelhető, hogy a miniszter kitartásával a fiumei elit egyes tagjaira kívánt hatást gyakorolni.29 Ezzel szemben a kereskedelemügyi miniszterek, akik érintettsége a kikötőbővítési munkák irányításából, valamint a vámkezelési ügyek intézéséből adódóan magától értetődött, szinte kivétel nélkül elsősorban, de nem kizárólagosan a kikötőváros gazdasági és kereskedelmi fejlesztését helyezték a középpontba. Ennek megfelelően a kereskedelmi miniszterek a Delta birtokbavételében és minél teljesebb kihasználásában voltak érdekeltek, így a jogi akadályok elhárítása céljából 1887-ben utasították a Tengerészeti Hatóságot, hogy a területet bocsássa a MÁV rendelkezésére.30 A kereskedelmi tárca és az egész kormány elszántságát példázza, hogy jelentős összeget költöttek a kikötőre, s még alig két hónappal a horvátok 1918. októberi betörése előtt is, egy nagyszabású konferencia keretein belül, a bővítésről tárgyaltak. Fiúmét húsz év alatt 250 millió korona ráfordítással kívánták az Adria legnagyobb kikötői közé emelni, a tervek a Delta területének további feltöltésére és egy új mólóval való kiegészítésére is kiterjedtek.31 Hasonlóan a kikötőfejlesztési elképzelések és az azzal kapcsolatos érdekek domináltak egy szinttel lejjebb, Fiumében is. A mindenkori fiumei kormányzó a Tengerészeti Hatóság elnökeként a miniszterelnökség mellett a kereskedelmi minisztériumnak is alá volt rendelve, és ennek kompetenciájában foglalkozott a területtel. Jól jelzi ezt, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában és a Rijekai Állami Levéltárban a kikötőépítésre, valamint a Deltára vonatkozó iratok túlnyomó többsége nem a miniszterelnöki vagy a kormányzósági iratok, hanem a kereskedelmi minisztérium tengeri hajózással kapcsolatos iratai és a Tengerészeti Hatóság fondja alatt találhatóak. Nem véletlen tehát, hogy 1877-ben, gazdasági megfontolásoktól vezérelve, Zichy Ágost kormányzó a Tengerészeti Hatóság nevében tett kísérletet a Deltán található kincstári telkek megszerzésére, mely törekvései 1883-ban sikerrel 29 Részletesebben ld. Ordasi 2016a. 30 MNL OL K 26 873. cs. 1910. XXVII. t. 13312/1898. 12941. a. sz. XXIX. t. 44803/IV. KM. 31 La Bilancia, 1918. augusztus 25. 28. p.
